A páromat nem érdekli a való élet, mit tegyek?
Nekem március óta nincs munkám (leépítés), a párom meg 2 hete felmondott, mert apám beígérte, hogy bejuttat minket a munkahelyére, ami viszont még nem biztos (írtam már ki erről kérdést). Ráadásul a felmondását is olyan b*szmén rendezte, hogy munkanélkülit sem kap 1 hónapig.
Mondtam neki az előbb, találjuk ki, mikor szólunk a tulajnak, illene időben informálni. Ha apám által ígért munka bejön, ott leghamarabb 1 hónap múlva kezdhetünk, de az másik város (30km), át is kell cuccolni, mert bútorozatlan albiban lakunk, vannak bútoraink, és albérletet is kell ott keresni. De nem egyszerű, hisz még nem biztos az állás, ugyanakkor ide már nem köt minket semmi. És ő nem hajlandó foglalkozni ezzel, ha kérdezem: "Mittomén" a válasz. Sz*rik mindenbe. Mióta itthon van, a COD, filmnézés az megy, de a valóság nem izgatja, majd lesz valahogy - ez a jelszava. Én meg kétségbe vagyok esve, mi lesz. Az anyagi része még nem is olyan gáz, mert van tartalékunk, de nem akarom, hogy feléljük. Inkább az idegesít, mi lesz a közeljövőben. Hogy lépjünk-e hó végén abba a másik városba, lesz ami lesz, vagy várjunk?
Senkinek nem kérhetem ki a véleményét a közelemben, mert mindenkinek hazudunk. A szüleinek azt fogja kamuzni, hogy mai nappal kirúgták, az én szüleimnek szintén ezt kell mondani. (én mondjuk nem is merném apámmal közölni, hogy mit művelt, mert egy életre leírná) Tudnátok tanácsot adni, hogyan legyen? A tulajnak mit mondjunk, ha pár nap múlva jön a pénzért?
Párom most elrohadt itthonról, mondván: "egy nyugodt napja nem lehet az embernek" Mindig ezt csinálja, ha vita van, elmenekül, mert úgy meg van minden oldva.
Az a másik város, ahová költöznétek, ott van ugyanannyi munkalehetőség, mint ahol most laktok? Mert ha igen, akkor szerintem intézzétek el a költözést, végülis rosszabbul nem jártok azzal se, ha ott éltek (persze nem tudom milyen helyről van szó, csak ha hasonló, mint a mostani). Az írásodból úgy érzem, nem nagyon kötődsz a jelenlegi lakhelyedhez, akkor pedig egyszerűbb ha elköltöztök, már csak a munka miatt is, (ha összejönne). A tulajjal meg minél előbb érdemes beszélni, mert nem lehet csak úgy szó nélkül ott hagyni. Van szerződésetek róla, hogy meddig kell ott élni, és ezért nem tudod hogy mit mondj neki, vagy csak szimplán nem tudod hogy kéne felvezetni?
És erről nincs semmi fejlemény, hogy hogyan juthattok majd be a munkahelyére? Mert azért az nem megy egyik napról a másikra, ha még el se indult a folyamat hogy ott dolgozzatok, még elég sokáig eltarthat.
A párod elég érdekesen viselkedik, nem vall túl nagy érettségre, és nem túl jó jel, hogy így kezeli a fontos helyzeteket. Egyébként is ilyen nemtörődöm típus, amikor mondjuk a kapcsolatotokról van szó? Bár ehhez nincs sok közöm, meg nem is ezt kérdezted, de vannak a környezetben ilyen párok, vagyis voltak, és sose volt rájuk jellemző a nagy boldogság, ilyenkor érdemes kicsit elgondolkozni a dolgokon. Nem lehet ilyen emberre alapozni egy egész életet.
Kivágnám, mint macskát szarni!!
Én egy ilyen megbízhatatlan,gyerekes, nemtörődöm embernek nemhogy gyereket nem szülnék de hogy együtt sem élnék az hétszentség!!
20N
Belegondoltam már sajnos, hogy mi lesz később... Sajnos semmit soha nem hajlandó megbeszélni. Eleve beszélgetni sem. És kifigurázza az én kommunikációra való igényemet.
Olyan nehéz ez... Ha csak fekete vagy fehér lenne a dolog. De ugyanakkor én is nehéz eset vagyok, és sok mindenben igaza van velem kapcsolatban, amiket nem bír. Sokszor érzem, hogy kilátástalan a kapcsolatunk, ugyanakkor mégis szeretjük egymást. :S Nehéz, nekem ez az első komoly kapcsolatom, nem tudom, mitévő legyek...
3-as! A szerződésünkben nincs kikötve, hogy minimum bérlésidő vagy ilyesmi. Végül is mondtuk, hogy hosszútávra gondoljuk, de hát nem tudtuk akkor még, hogy leépítések jönnek, és azon a munkahelyen kívül itt más lehetőség nincs, különben már lenne munkám. :(
Apám végül is már beszélt az ügyünkben, és azt mondta az egyik főnök, leállás után lehet szó róla (gyári munka), mert akkor indul új részleg.
A "szeretjük egymast" jo kis takaro, vagy a forro szerelem heves erzelmei miatt, vagy mert egyszerüen meg nincsenek olyan többet igenylö feladatok, igy jol birod 2-tök helyett egyedül is a felelössegvallalast.
Sajnos, tapasztalatbol, ez a fajta felelötlenseg (tette, + "Sajnos semmit soha nem hajlandó megbeszélni. Eleve beszélgetni sem. És kifigurázza az én kommunikációra való igényemet") a kesöbbiekben nagyon megterhelö lehet Neked, gyakorlatilag atvallalod a reszet a kapcsolatban, mig ö hatradöl es filmnezes, hogy egy nyugodt napja legyen az embernek. A mindennapi teendökböl duplan vallalsz, ez pl. kisgyerek mellett meg jobban megterhelöbb, mert akkor sem valtozik, kb olyan, mintha eggyel több gyereked lenne. (Aki azert ugyanakkor követeli a "felnöttnek jaro" jogokat, mert ö ezt nem latja at...)
Az, hogy "ugyanakkor én is nehéz eset vagyok, és sok mindenben igaza van velem kapcsolatban, amiket nem bír" - nem függ össze ezzel, ettöl függetlenül meg kellene, h vallaja a felelösseget. Jo mentseg neked, hogy atvallalhasd a felelösseget, leirod magad. Ezen kivül, meg hazugsagokba is vered magadat, ami elterit a neked legjobb elettöl, fejlödestöl. Mert ha magad is ugy gondolod, pl. az önbizalomhianyon lehet dolgozni, es öszinten, azert azzal nem karositassz senkit.
Remelem, segitettem tisztan latni!
Csak hogy egy kicsit e tulajdonsagok gyökereit is feszegessük: sajnos a felelösseget nem vallalas gyökerei is, mint a Te önbizalomhianyode is, a gyerekkorban keresendök. A felelössegvallalason ö maga tud valtoztatni, es csak akkor akar, ha rakenyszerül, ugyanis ez kenyelmes neki, mert mindig van, aki megoldja helyette, hogy legyen egy nyugodt napja... (Ezt hiaba mondod, ö nem erti, nem igy neveltek, majd csak nem oldjak meg helyette, akkor kezd el rajönni, es akkor kezdödhet ez a folyamat.)
A helyedben, amennyire ralatasom van, kicsit szüneteltetnem a kapcsolatot, nem veszekedeskeppen, csak egyszerüen "hogy tisztan lassak", tisztan lassam a celjaimat, mit akarok elerni X ev mulva. (Nem muszaj mindig valakivel kapcsolatban elni.) Es tenyleg ezzel foglalkoznek, 5, 1o, 15 ev mulva vagy akar 30, hol akarok tartani, es ehhez lepeseket. Csak te egyedül, XY-nal, aki egy megnevezetleb szemely, a leendö tarsad (ö vagy mas, lenyegtelen). Ha külön elsz töle, talan "latod a fatol az erdöt", a kis reszleteket, amit a közelseg eltakar.
Igazad van, csak takarózom a szerelemmel. Tudom, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ilyen helyzetbe keveredik és a szerelem ellenére is kilép belőle, mert muszáj, és nincs értelme folytatni. Én magam is ezt tanácsolnám, ha kívülállóként olvasnám ezt. Csak olyan gyenge vagyok és főleg gyáva.
Az a baj, annyira bonyolult a helyzetem. Úgy menekültem el otthonról, apámmal azóta jó a viszonyom, hogy nem élünk egy fedél alatt, nehéz természetű. Anyám meg újabban ismét alkoholizál, állandóan áll otthon a bál, ami miatt a húgom is tiszta ideg. Anyámnak sincs munkahelye (ő is ott dolgozott, ahol mi), unalmában piál. Nem akarok hazaköltözni, márpedig ha lenne is munkám, akkor sem tudnék egyedül albérletben megélni, annyit nem keresnék. Undorító leírni, de ez is a párom mellett tart. (Félreértés ne essék: nem ő tart el engem. Mióta nem dolgozom, kihoztam úgy a költségeinket, hogy fillérre ugyanannyit adtunk bele az albiba, a kajába, semmilyen tekintetben nem tart el. És mivel nekem van nagyobb megtakarításom, az a helyzet nem fog előállni jó darabig) Még átmenetileg sem bírnám otthon. Olyan barát sincsen, akivel össze tudnék költözni.
gyenge vagyok és főleg gyáva" - ezen meg valtoztathasz, mert ez csak töled függ! Mas ember felelötlensegen nem tudsz, azon csak sajat maga, innen tovabb lasd feljebb... (Fog? Miert, ha kenyelmes neki?) Sztem hosszu tavon sokkal nehezebb faba vagod a fejszedet, ha atvallalod a masik reszet, mint ilyen kis apro, csak sajat magadtol függö tulajdonsagokon valtoztass.
Ezen kivül, meg hazugsagokba is vered magadat, ami elterit a neked legjobb elettöl, fejlödestöl, amit kihozhatsz az eletedböl! - ezt ha megengeded reszletezve: Ahelyett, h a legjobbat kihozd az eletedböl, az tied mellett az övet is oldogatod, es nem jut idöd a "pluszra", a sajat eleted "maximumara".
(Pl. Maslow-piramisban alul a biztonsag, es igy tovabb, ha az also igeny teljesül, akkor tud az ember egy magasabbal foglalkozni - a legmagasabb az önkiteljesedes. Igy pl. esetleg amiatt nem tudsz önkiteljesedni vagy egy ennel is kevesebb igenyt elerni, mert az ö felelötlensege miatt a biztonsaggal vagy elfoglalva.)
Ha a mostani a szitut latod a legjobbnak, hat valaszd most ezt, de lasd a fentieket is, igy a helyedben hosszabb tavon mas megoldasokban gondolkodnek, csak atmenetileg vallalnam ezt. Lehet mashol is lakni, mas helyen, mas orszagban, vagy mas orszagreszen...stb.
18:09
Egyetértek veled, változtatnom kell. Nem hagyhatom magam. Tényleg úgy érzem, hátráltatva vagyok.
Ráadásul náluk családi vonás, hogy a férfiúi önérzetbe ütközik, ha a nő többet keres. Az apja miatt az anyja nem léphetett feljebb a ranglétrán, mert a világ összedőlt volna, ha többet keres nála és magasabb rangú.
Nálam meg a párom nem bírta megemészteni, hogy vacak 15ezer forinttal többet keresek nála. És ha megkaptam volna a munkakörömmel járó béremet (kirúgás helyett), még több lett volna. Néha az volt az érzésem, még örült is neki, hogy nem adták meg a magasabb bért.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!