A pokolba vezető út az anyós jószándékával van kikövezve. Szerintetek is?

Azért teszem fel a kérdést, mert dönteni szeretnék, van-e értelme tovább tűrnöm a "törődést", ami nem a családunk, hanem a párom felé irányul folyamatosan. Mellőzve azt a tényt, hogy mi már összetartozunk, együtt élünk és együtt kellene, hogy jó legyen ami történik velünk, nem pedig csak a kisfiának. A "törődéskor" egy családként kellene kezelni minket, engem pedig nem járulékos problémaként, ami figyelmen kívül hagyható.

Elsősorban az érdekelne, hasonlóan -anyjával szembeni- férje/párja gyenge akaratát sikerült-e valakinek kezelnie?

A hócipőm nagyon kezd tele lenni. A logikus magyarázatok nem érnek semmit, mert azokat nem anyuka találta ki. :((