A pokolba vezető út az anyós jószándékával van kikövezve. Szerintetek is?

Én hamar elintéztem. Vagy az anyja vagy én. Szerettem a páromat, de őszintén nem éltem volna le vele úgy egy életét, hogy én egy járulék vagyok, akinek minden mindegy, akinek a véleménye nem érdekel senkit és akit folyamatosan le lehet ugatni. Az anyósom beleszólt a gyereknevelésbe, ellenem hangolta a lányomat, szervezkedett a hátam mögött. Persze a párom vonakodott, én elmondtam neki az érveimet és amíg nem döntött egy barátnőmnél voltam pár napot a lányunkkal. Mikor rájött, hogy elveszítheti a családját, szépen hazamentem, átmentem az anyósomhoz és megmondtam neki, hogy ha még egyszer az életben látni akarja az unokáját és be akarja tenni a lábát a házamba, akkor ezt abbahagyja vagy a fiát is elszedem tőle. Az én otthonomban legalább minimális tisztelettel viseltetik irántam, nem szól bele a dolgainkba és mindent tőlem kérdez meg.

Durrogott, futott még pár kört, de abbahagyta, bár azóta is utál. Őszintén nem érdekel. 5 évig megkeserítette az életünket, kezdve az eljegyzéssel, esküvővel. Elegem lett.