Lehet boldogan élni család nélkül?

Nehéz.

Ehhez tudnod kell, hogy mi az ami igazán boldoggá tesz? Sokan elégedettek egyedül. Ez nem feltétlenül jelenti azt, hogy boldogok is lennének. Sok önismerettel, amikor már tisztában vagy a saját hiányaiddal, késztetéseiddel, vágyaiddal, elnyomott személyiség-részeiddel, elég nehéz az egyedüllétet választani a teljes élet lehetősége helyett. Persze ilyenkor is ott vannak a félelmek. Aki jobban fél a kudarctól, az kevésbé tudja keresni a sikert. Inkább elnyomja a vágyait. Az ilyen ember boldog? Nem tudom. Nézőpont kérdése. Elégedett az lehet.

Nincs semmi gond azzal, ha valaki egyedül van. Ha hosszan van egyedül azzal sincs. Azt érdemes szem előtt tartani, hogy az élet akkor is elmúlik, ha értelmesen, a maga teljességében próbáljuk megélni, és akkor is, ha csak tengünk-lengünk benne. Ez a logika könyörtelen. Tehát akkor van gáz, ha túl későn ébredek rá, hogy mi mozgatott eddig engem (pl. szüleimtől megörökölt félelmeim -ez csak egy példa, lehet sok minden más is), és másik életet szeretnék. Bár, amíg életben vagyok, sosem késő változtatni. :)

11-nek. Gondolkodtam, hogy írjak-e, végül győzött az igen. :)

"Az ember nem társas lény" - DE. Minden megfigyelés, tudományos eredmény ezt támasztja alá eddig. Amiről Te beszélsz, abban van egy kis fogalomzavar. Attól, hogy minden ember önálló, és senki sem tudja a saját hiányait másokban megtalált tulajdonságokkal kiegészíteni, még társas lény. Akik a társ szót a fenti értelemben használják, vagyis a párkapcsolatban az a vágyuk van, hogy a társuk kiegészítse őket, ne kelljen dolgozniuk, megküzdeniük a saját problémáikkal, hanem azt tegye meg valaki helyettük - Ők egyszerűen tévedésben vannak. Ez nem működik, ezt helyesen látod, szerintem is így van. (Illetve csak ideig-óráig tűnik úgy, hogy működhet.)

Azonban a társ, társaság nem jelent számomra olyas valakit, akivel össze vagyok bilincselve és nem tudok tőle külön menni, ha magányra vágyom. Miért ne vágyhatnék néha társaságra, máskor meg magányra? Mindkettő vágy teljesen jogos, természetes. A társ számomra az, akivel egyfelé visz az utunk, akivel meg tudom beszélni mindazt, ami mindkettőnket foglalkoztat, akivel kölcsönösen számíthatunk egymásra, kisegítjük egymást, tudunk közösen örülni, vagy közösen szomorkodni akár. Lehet barát, házastárs, sőt az is lehet, hogy az egyik témában más a társam, mint egy másikban. Az ember már az ősközösségben, sőt már az előtt is társas lény volt. Ez a sikere kulcsa. Csak értelmezd jól a "társ" kifejezést!

Szerintem lehet.

Igaz, vannak szüleim (hála az égnek) és testvéreim is. De régebben volt egy barátom, és még soha nem éreztem magam olyan boldogtalannak, mint amikor mellette voltam.

Nem attól függ, hogy az ember mellett áll e valaki, vagy sem. Inkább attól szerintem, hogy el tudod e fogadni a helyzeted, tudsz e pozitívan nézni önmagadra. Ha magaddal rendben leszel, akkor a világgal is rendben leszel.