Mindenki előtt próbáltam tartani magam, de ahogy telik az idő, egyre nehezebb. Mit tegyek?
A párom külföldre ment dolgozni, még két hónappal ezelőtt, fél évre.
A szüleink belém beszélték, hogy nem szabad beszélnem neki arról, mennyire hiányzik, biztassam csak.
Egészen jól ment, idáig. Egyszerűen egyre rosszabb nélklüe, szörnyen viselem, ha menni készül vissza (két hetente van itthon), folyamatosan gombócot érzek a torkomban.
Ő a másik véglet, aki azt mondja látja, hogy valami nincs rendben, beszéljek csak róla, az a dolga, hogy meghallgasson. Közben látom rajt, pontosan ugyanúgy szenved, hogy zúdítsak mindent a nyakába? Sehogy...
De mégis, mit tegyek, mit tehetek ilyenkor? Sokszor alapvető dolgokra, a munkámra, vezetésre nem tudok koncentrálni, mert az összes gondolatom körülötte forog. Hiányzik, ő is utálja az egészet, közben meg tudom, hogy muszáj kibírnia, hogy a helyzete helyrerázódhasson.
Valami tanács?
válasza: válasza: válasza:Legyetek őszinték magatokhoz és egymáshoz ez a legfontosabb.
Azért ment ki mert kell a pénz. Sejthettétek előre, hogy nem lesz egy leányálom...
Én nem tanácsolom azt, hogy eltitkold az érzéseid a párod elől - főleg, ha rá is kérdez mert látja, hogy nyomaszt a dolog.
El kell döntenetek, hogy megéri e? És, ha igen meddig mehet ez még így tovább.
válasza:Eltitkoljátok egymás előtt mit éreztek, te is magadban szenvedsz, meg ő is magában szenved. Miért nem mondjátok egymás szemébe, amikor együtt vagytok, hogy hiányzol. Annál inkább biztosak lehettek abban mindketten, hogy a másik is alig várja, hogy ismét együtt lehessetek. Ha ezt megteszitek, attól kezdve tudjátok, hogy a másik is várja, hogy elteljen az a két hét, egy idő után észre sem veszitek, eltelt a fél év.
Legyetek egymáshoz őszinték, ezzel csak könnyíteni tudtok a dolgokon. Szerintem semmi értelme, eltitkolni egymás előtt érzéseiteket!
Mondja, hogy hiányzom, és én is neki, persze...
El is mondja, hogy mitől, miért érzi rosszul magát, tehát részéről teljesen tisztában vagyok vele mi nyomasztja, de látom, hogy annál jobban, mint amilyennek beállítja.
Tudja, hogy szeretem, várom, kitartok, és nagyon hiányzik.
Csak tudjátok, egyre nehezebb ezt úgy kimondani, hogy ne sírjam el magam előtte... Megtörtént egyszer, velem együtt potyogtak a könnyei. Ezt pedig nem szeretném. Meg azt sem, hogy meginogjon, mert az első utazás előtt külön feltételként kiszabta, ha nem bírom tovább szóljak, és hazajön.
Tudom, hogy megtenné anélkül is, ha azt látná, nem megy. Ezt pedig nem szabad, arra a pénzre nagyon nagy szüksége van.
válasza:Eltelt 2 hónap, perceken belül túl vagytok az első felén. Onnét kezdve már lehet visszafelé számolni, hogy mennyi van hátra. Nem adhatjátok fel! Van internet, csak technika kérdése, hogy akár minden este tudjatok beszélgetni. Hidd el, egyre könnyebb lesz, képesek vagytok ezt az első próbatételt megoldanotok. Másrészt ennél nagyobb problémátok az életben soha ne legyen, akkor majd a végén elmondhatjátok, hogy könnyű és boldog életetek volt.
Nem azt mondom, hogy ezt most könnyű átvészelni, de amikor már túl lesztek rajta, hidd el, csodálkozni fogtok.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!