Extrém betegesen féltékeny emberekre mi jellemző?

Közelemben szerencsére nem élt ilyen, de ismerem a jellemzőjüket.Lesekszik, kotorászik, még a macskában is riválist lát.Paranoiás és idegbeteg mert meggyőződése, hogy megcsalod, még akkor is, ha minden az ellenkezőjét bizonyítja.Ha ő lenne az egyetlen férfi a világon, akkor az anyósával, vagy a háziállatokkal "hozna össze".

Hallomásból ismerek csak ilyeneket szerencsére.De ez is épp elég ahhoz, hogy messzire elkerüljem a féltékeny embereket.

A párkapcsolati erőszakban gyakori ok a beteges féltékenység. Erőszak nem csak testi lehet hanem lelki is. Ilyenkor érdmes elgondolkodni, hogy azok a megbántások, fenyegetések, folyamatos gyanúsítás mennyire veszélyezteti a párkapcsolatot. Legjobb gyorsan dönteni és kilépni egy ilyen kapcsolatból, mert később rosszabb lehet.

Nem ismerek ilyen embert, de csináltam fősulin erről egy előadást, (nők felé irányuló erőszak párkapcsolatban), szinte minden esetben a fő ok a beteges féltényeség vagy/és az alkohol volt.

Én betegesen féltékeny vagyok. Tudom magamról. Próbálok tenni ellene, de nagyon nehezen haladok. :(

Régen soha nem voltam féltékeny, csak a jelenlegi páromra.

Amit én csinálni szoktam:

Minden jelszót megfejtek kitalálok ami csak létezik.

Olyan oldalakon töröm fel a regisztrációkat amikre a párom nem is emlékszik már hogy valaha regisztrált, de nekem látnom KELL. Facebook, msn, twitter, iwiw, myvip, fórumok, mindenféle e-mail (a páromnak több helyen is van címe). Telefonját átnézem amikor a lakásba felügyelet nélkül hagyja. Ruháját, táskáját, kocsiban a kesztyűtartót átkutatom. Egy munkahelyen dolgozunk így nekem lehetőségem van belenézni a munkahelyi szekrényébe is. Átnézem a telefonszámláját.

Az internetes előzményeit is átnézem.

Már attól is rosszul vagyok ha egy filmet nézünk és megjelenik egy meztelen bomba nő a filmben.

Mindig megkérdezem hogy hova mész, hol voltál, mikor jössz. Írok neki smst pedig tudom, hogy hol van és mit csinál, de tudni akarom hogy tényleg nem hazudott-e. És ha nem ír vissza azonnal akkor tudja hogy azt fogom gondolni hogy azért nem ír mert valakivel éppen szexel. Így lelkiismeretesen visszaír ha valamelyikünk nincs otthon, sőt néha ő ír rám.

Amikor búcsúzunk mert valamelyikünk megy valahova mindig azt mondom neki "jó legyél" ő rám néz és mosolyogva azt mondja "okesz" és megcsókol. Tudja jól hogy miért mondom neki és kényszeresen mondom.

DE!

Én próbálok tenni ellene. A párom tudja jól, hogy mit csinálok. Tudja, hogy ez azért van mert annyira szeretem hogy nem tudnám elviselni, ha elveszteném.

És én tudom, hogy ez a viselkedés nem helyén való, hogy gusztustalan.

De ez valóban szinte már betegség.

Egy belső késztetés amit nem igazán lehet legyűrni.

Amikor az ember nem talál semmit csalódásként éli meg, mert azt gondolja, hogy tuti hogy jól eltüntette a nyomokat és csak nem találom. Az egyetlen megnyugvás maga a lebukás lenne. Sajnos ez az igazság akkor nyugodnék meg ha tényleg kiderülne hogy megcsal. És akkor vége lenne.

Ez hülyén hangzik, mert szeretem a párom, és dehogy akarom hogy megcsaljon. Ez betegség.

2,5 éve vagyunk együtt a párommal és 1,5 éve együtt élünk.

Szerencsére eddig jól kezeljük a helyzetet.

Na ez a beteges féltékenység. Ha kíváncsi vagy még valamire kérdezz bátran kérdező.

Ja és azt kifelejtettem, hogy olyan a memóriám, hogy arra is emlékszem, hogy mit mondott 1,5 évvel ezelőtt. Talán ez az egyetlen előnye a dolognak, hogy a memóriám nagyon jó.

De sajna ez is azért, hogy a hazugságokat ki tudjam szűrni.:S

OMG 6os, ez tényleg beteges. a párod sem semmi ember, ha ezt tűri.

arra még nem gondoltál, h kezeltesd magad valahogy? mert látom, h ez neked sem jó.

én tuti nem élnék együtt egy ilyen emberrel, mi több, ha a párom ellenőrizget, akkor mondom neki, h lehet csomagolni. olyankor mindig visszavesz.

6-os vagyok.

Igazából már egy ilyen helyzetbe az is haladás, hogy felismertem azt, hogy problémám van és próbálok tenni ellene.

A párom pedig szeret engem és az helyett hogy kidobna inkább próbál segíteni, hogy jobb legyen minden.

Szerencsére már düh kitöréseim nincsenek, és féltékenységi rohamok sem. Próbálom én is kontrollálni magam.

Mondjuk sokan azt nem veszik figyelembe, hogy a betegesen féltékeny ember mit érez. Senkinek nem kívánom ezt az egészet. Volt olyan hogy szinte már pánikroham szerű rohamom volt, nem kaptam rendesen levegő, volt, hogy annyira dühös voltam, hogy majd szétdurrant az agyam és ehhez mérhetően egy 144 pulzus társult. A vérnyomásomra már nem emlékszem, de az is magas volt... :S

Szóval veszélyes dolog.

De már szerencsére nincsenek se rohamaim se düh kitöréseim. Szépen haladunk afelé, hogy minden rendbe legyen.