Nagyn félős tipus vagyok. Nem merem elmondani a szüleimnek, hogy van barátom. (? )

Először megmosolyognám, az biztos. Aztán megkérném, hogy mesélje el. :)

Nem tudom, nekem az első kapcsolatom 16 évesen lett, 10 hónapja, amit én is, és a barátom is komolyan gondolunk, hosszútávra. Féltem elmondani itthon, mert van köztünk egy nagyobb korkülönbség, de szerencsére pozitív kimenetelű volt. Annyit mondtam, hogy átjön egy nagyon jó barátom, de mikor itt volt, levágták, hogy ez kicsit több, és senkinek nem volt egy rossz szava sem. :)

Tehát, fő az őszinteség, nem kell félni anyukádtól. :)

Húh..

Nekem apu azt mondta amig él nem lehet pasim :D

anyunak nem lenne kifogása ellene (de azt nem tudják,hogy találkozgatok egy pasival..) jézus, ha megtudnák meg azt, hogy sokkal idősebb nálam :D Rossz belegondolni... Mindig azt mondom, hogy ilyen olyan korepen vagyok meg énekkaron stb. :D

Pedig jól tanulok, meg szerintem elég megbizható vagyok, de mégis csak apuci egyetlen gyereke pláne, hogy lánya :D Ja és én 16 vagyok. :) De hát ilyenek a szülők :/