Igaz az a megállapítás, hogy akiknek együtt kell maradniuk az életben, azok együtt is maradnak akármi történik, akik meg nem egymásnak lettek rendelve az ő útjaik elválnak?

Hidd el, csalhatnak a megérzések :) Négy éve ugyanolyan mélyponton voltam (érzelmileg, párkapcsolatilag), mint most te. Nem láttam, hogy hova tovább és nem is éreztem rá késztetést, hogy bármit/bárkit keressek. Előtte nekem is így volt, mintha egyik kis vödörből csordulnék a másikba, mindig egyre nagyobb, jobb, szebb helyre (akár konkrétan, akár érzelmileg). Aztán ősszel jött a párom. Volt köztünk némi izzás, de mindketten rossz időszakon voltunk túl, kimerültünk érzelmileg, így egyikünk sem akart semmit, kötöttségek és motivációk nélkül próbáltuk meg... hetek alatt akkora máglya lett abból a kis parázsból, hogy csak na :)

Ezzel az egésszel csak azt akarom mondani, hogy próbáld élni az életed olyan ütemben, ahogyan jónak érzed, előbb-utóbb jönni fog valami/valaki. Ez talán még "sors" (vagy nevezzük bárminek), de megküzdeni, megdolgozni már neked kell érte. Ha erre fel vagy készülve, nagy baj már nem érhet :) Fel a fejjel!