Igaz az a megállapítás, hogy akiknek együtt kell maradniuk az életben, azok együtt is maradnak akármi történik, akik meg nem egymásnak lettek rendelve az ő útjaik elválnak?

Ezek nagyon kiszámíthatatlan dolgok.

Én például 2 éve elterveztem valamit,hogy megcsinálom,ami el is készült.De az nem volt tervben,hogy pont e miatt kapom vissza a gyerekkori szerelmemet 25 év után felnőttként,és költözöm el 120 km-re a házamtól.

Most ez sors,vagy magamnak alakítottam(?)DD

Az ego elhiteti velünk,hogy ami körülvesz az egy nagy káosz.

Pedig a valóság az,hogy az univerzumban tökéletes rend van és ideje mindennek.

Az amit mindenkinek biztosan meg kell tanulnia az a türelem.

És az ego mindig befejezésre késztet,míg a lélek csak arra kér,hogy élvezd a folyamatot.

Gondoljunk csak az évszakokra,a napfelkeltére és napnyugtára.

Igaz a megállapítás.

20 48,még valami:

Én annyi mindent terveztem már,de általában szívás lett belőle.D

Én szeretnék hinni a sorsban. De olyan nehéz elképzelnem, hogy minden egyes élőlénynek meg van tervezve ha nem is az egész élete, de az életének a fő irányvonala.

Szóval nem tudom. Egyszer hiszek benne, egyszer nem. Ennek igaz semmi értelme.

De a kérdésben szereplő megállapításban szeretnék hinni.

Én nem hiszek a sorsban.

Nekem is voltak olyan részei az életemnek, ami olyan volt, mintha meg lenne írva, de én is tehettem ám róla, hogy úgy alakult, ahogy.

Én hiszek a sorsban, pedig erős, döntésképes ember vagyok. Valahogy a dolgok ott vannak, ahol lenniük kell, még akkor is, ha az éppen nekem nem jó. Mindennek oka van, még akkor is, ha csak évekkel később értjük meg. 15 voltam, mikor a párommal találkoztam, ő 18, 2 hétig jártunk, de gyerek voltam, megkönnyebbültem, mikor nem kellett látnom többé, nem is tetszett. Most meg már 5 éve együtt élünk pedig az első eset után 2 évig nem találkoztunk.

Sok ilyen van az életemben. Mikor megbuktam az egyetemen és halasztanom kellett dühös voltam, hiszen felkészülve, tervekkel tele mentem vizsgázni. Mégis kidobtak. Csak egy év múlva értettem meg, hogy mi volt a célja. Azóta végezte már persze.

Vagy gimiben csak azért ültem a padtársam mellé, mert egy másik idegesítő lány üldözött és az a lány csendes volt és nem mondott nemet. Majdnem 10 éve vagyunk legjobb barátok, minden szaron átsegítettük egymást.

Igen, akiknek találkoznia kell azok találkoznak is. Élni kell, cselekedni és ez megtörténik. Nyilván a szobában ülve nem, de egyébként mindig.