Nem tudtam sírni az édesapám temetésén!? Hogy is van ez?

Nem mindig akkor sír az ember, amikor mások elvárják.Más dolog tudni, hogy már nincs és más dolog tapasztalni, érezni, érzékelni.

Van, amikor az embernek idő kell. Én a nagymamám halálakor voltam így. Rá pár hónapra minden kijött.

Légy türelmes magadhoz, s tanácsolom, hogy beszélgess valakivel ezekről a dolgokról.(élet, halál, jó, rossz, miért?,okok) Nem feltétlenül pszichológussal, csak úgy édesanyáddal vagy barátnőkkel.

Szia!

Először is őszinte részvétem.

Én 17 voltam, amikor Apukám 58 évesen, fél év szenvedés után meghalt betegségben. A betegsége alatt nem mindig sírtam, csak néha-néha. Amikor láttam a halálos ágyán, akkor kiborultam. Amikor megtudtam, hogy meghalt, akkor csak voltam. Nem tudtam sírni sem akkor, sem a temetésen. 2 hét telt el a két dolog között, de én csak akkor sírtam, amikor a legjobb barátnőm berohant az iskolába, hogy megöleljen és részvétet nyilvánítson.

A temetés után sem sírtam hosszú ideig, aztán egyszercsak valami "eltört" bennem és fél évig!!! minden este sírva aludtam el...Sokszor ma is sírok miatta, de akkor egyszerűen nem ment. Szerintem fel sem fogtam akkor, hogy mi történt, csak meghallgattam, hogy Apu meghalt, elment, nincs többé, de képtelen voltam felfogni, hogy ez mit is jelent...

Ne legyen bűntudatod, teljesen normális a reakciód. Mindenki máshogy gyászol, és ez sok mindentől függ. Kitartást kívánok Neked!

23N