Feleségek, ti ezt eltűrnétek?

A férjem nagyon sokat sérteget. A hülyét már szinte a nevem helyett használja. De voltam már pszichopata, idióta meg társai. Töredelmesen bevallom, hogy elszakad nálam a cérna elég gyakran, de soha nem a jókedvtől és a boldogságtól kiabálok. Olyankor például, amikor a mai világban, egy fizetésnyi hitelrészlettel a nyakunkban havonta, egy 3,5 éves gyerekkel, ő ott hagyja a munkahelyét, mert éppen havat kell hánynia a gyár udvarán vagy meg kell etesse a gyár kutyáit. Vagy olyankor mikor hazajövök fáradtan a munkából és annyit meg nem kérdez, hogy milyen napom volt, hanem becsmérli a munkámat és állandó jelleggel azt hajtogatja, hogy én a munkahelyemen nem csinálok semmit csak kávézok és cigarettázok (tanítónő vagyok). Ilyen és hasonló esetekben igaz, hogy felháborodok, de azért még nem vagyok mindaz, amit rám hord.