Ismertek olyan pasit, akiért a lányok megőrültek, és mikor gyereke született, megházasodott, mindenki sárgult az irigységtől?

Nem is olyan ritka ez a férfi-típus, látod, itt majdnem mindenkinek ilyen jutott :-)))

Az én férjem nem volt ilyen. Jóképű, de visszahúzódó volt a középiskolában és az egyetemen is. De most már sokkal magabiztosabb, határozottabb, tetszik is a nőknek :-)) Korábban "egy szinten voltunk", most sokan nem értik mégis miért van velem. Ráadásul nagyon jól keres, ami egy külső szemlélőnek szintén fontos :-))

ma 15:32

Ja, ezt a "nincsenek egy szinten" dolgot én is megkaptam.:D

A férjemmel mikor elkezdtünk járni, akkor elég szerencsétlen volt, nem nagyon kellet a csajoknak, de mellettem sokkal többet kezdett foglalkozni a hajával, hogy mit vesz fel, magabiztosabb lett stb. alapból egy nagyon szuper gondoskodó, türelmes, odaadó stb. személyiség, tökéletes, és ahogy a fellépése meg a külseje is megváltozott most már sok mindenkinek kellene, még azoknak is, akik anno ügyet sem vetettek rá, meg lebénázták.

Viszont van nekem is egy hasonlóm, ő nem tökéletes távolról sem, tizenévesen rajongtam érte, de igazán sosem jártunk, csak kavartunk és mindig arra vágytam, hogy valahogy elérjem, hogy akarjon velem járni, meg úgy rajongjon értem, mint én érte. Aztán máshogy alakult az élet, eltelt vagy 10 év, és nem rég hallottam, hogy megnősült, majd véletlen váratlanul megtudtam, hogy nem rég született meg az első gyerekük. Valami azért belém markolt, akkor is, ha itt van a szeretett férjem, hiába nem kell más, az a pasas sem kellene, de ezzel úgymond pont került a tizenéves rajongásom végére. Olyan végleges, hogy mintha ez teljesen lezárná, hogy sosem volt úgy, ahogy szerettem volna, sosem értem el, hogy együtt legyünk, és az, hogy megnősült és gyereke van, akármilyen hülyén hangzik, olyan, mintha az utolsó aprócska reményt is kioltaná, hogy akkor talán ő is akart volna engem, talán jelentettem volna neki annyit, mint ő nekem. Hiába már nem akarnám, de akkoriban olyan intenzív érzés volt, és annyira vágytam arra, hogy csak egy kicsivel is többet kapjak belőle, hogy csak egy kicsit érezhessem, hogy neki is többet jelentek és hát sose történt így, hogy valahogy megmaradt a tizenéves énemnek a vágyakozása.

Én nem érzek irigységet a szavaidban. Totál átérzem. Nekem is volt olyan plátói szerelmem, aki idősebb volt, sosem jöttünk össze pont emiatt, majd kb 5 év múlva megtudtam, hogy elvett egy lányt feleségül. A lány is megfogta az Isten lábát, mert a srác nagyon odaadó, okos, helyes. Én is úgy éreztem, belemarkoltak a szívembe. Persze nem voltam beleesve egyfolytában évekig, mert közben nekem is lett párom, csak maga az, hogy már ha akarnám, sem lehetne semmi esélyem.

Amúgy meg tényleg kevés az igazi férfi, aki nem csak kívülről, de belülről is értékes, ezért is "fáj", ha az a kevés is elkel:)

Szerintem relatív ez a legjobb jut szöveg...Nekem a férjem a legjobb,és mindenben a leglegleg..

Ő sosem volt a nők bálványa,akiért mki odavan.Előttem egy említésre méltó barátnője volt(talán összvissz egy,mondjuk a csaj előtt le a kalappal,nagyon szép lány,ha azt nézzük)..

Viszont mikor én megláttam egy zsúfolt szórakozóhelyen,engem lenyűgözött,kb. tátott szájjal bámultam,megmagyarázhatatlan volt..Nem mondom,h szerelem volt első látásra,elég sokáig kerülgettük egymást,azzal,h nekünk ugyan nem kell komoly kapcsolat,stbstb...

Szóval ezzel csak arra akarok célozni,h nem a tökéletes pasit kell megtalálnod,hanem a SZÁMODRA tökéleteset,aki mindegy,h más szemében milyen,és hidd el,boldog leszel mellette..