Mennyire rendszerető a családod?

Semennyire.

Nem voltam anyáméknál kb 1 éve,most is csak beugrottunk valamiért hogy elvinni nagyszülőkhöz,beléptem és páromnak mondtam hogy bocs,de nekem lett hányingerem,ő be se menjen,annyira kupi,kosz volt,hetes mosatlan,minden szerte szét,fujj.

Pedig mig velük laktam,megszoktam,4 ember után 1 nem tud rendet tartani.

én próbálok rendet és tisztaságot tartani,na nem porszivózunk naponta,de azért mosatlan nincs,és kosz sem,nagyjából helyén vannak a dolgok.

Én nem szeretem azt a pedáns rendet, egy ház nézzen ki úgy mint amit laknak, és ahol laktak ott azért néha akad mosatlan pohár a mosogatóban, nem ragyog mindig a járólap, van vasalásra váró ruha, ahol pedig gyerek is van ott akkor játékot is találni itt ott eldobva.

Van egy ismerősöm aki nagyon precíz, nem szeretek hozzájuk menni, olyan feszélyezve érzem magam, a gyerekjátékok is mindig ugyan úgy ugyan oda vannak letéve, olyan mintha azzal a gyerek sose játszana, szerintem ha 5 év múlva mennék el hozzájuk akkor is ugyan úgy a sarokban állna a kismotor mint most.

Én szeretem a rendet, de itthon nem tudom tartani.

Apámmal élek, egy undorító kis albérletben, a kedvem is elmegy attól, hogy én itt bármit tegyek...

Páromnál jól megy és a közös lakásban is menni fog. Biztos nem mindig lesz kifogástalan, de igyekszem tartani majd. :)

Az én családom extra trehány. Ott kezdődik a dolog, hogy a lakás a mástól levetett bútorokkal van berendezve, mert sajnálták a szüleim a pénzt a bútorokra. Házasságuk 25 éve alatt két bútort vettek csak: egy emeletes ágyat, amikor nagyobbak lettünk, meg a zongorát. Na jó, a zongora nem igazán bútor. Bár takarítás szempontjából mégis az.

Innentől akárhogy is van, a lakásba belépve káosz fogad: a dédi komódja mellett a szomszédtól kapott, 80-as évek-beli fotel, stb.

És kupleráj. Semminek nincs helye. Aminek mégis van, az nyitott polcon, pulton, asztalon van. Anyám konyhája például elképesztő: a szekrényekben azok a holmik vannak, amiket soha nem használ, illetve amik rosszak, kidobásra várnak, csak valami emléke fűződik hozzájuk, ezért nem dobja ki. A padlásra sem hajlandó felvinni. És mivel így a szekrényekben nincs hely, amit használunk, az a pulton áll. Takaríthatatlan.

A fürdőben dettó: egy nyitott polcot beraktak (az is valami rémes, két fekete konzolon műanyag lapok keresztben), ami arra nem fér el, az az ablakpárkányon meg a földön van.

Csináltak gardróbszobát: ennek az a lényege, hogy így bátran szóródhatnak a ruhák a földön, hisz az gardrób.

Takarítani alig áll neki anyukám. És vannak fura elméletei. A vécét például nem húzza le csak néha, emiatt vastag húgykő képződött a falán. Így idővel már a vécépapírtól is eldugult. Erre kitalálta, hogy vécépapír helyett kis kéztörlőt használ, amit aztán kimos.

Amikor fogtam magam és beleöntöttem egy liter sósavat a vécébe, akkor totál kiborult. Hogy hogy képzelem, hogy hozzányúlok az ő vécéjéhez, meg szennyezem a környezetet, stb. Azóta még 5 litert beleöntöttem, így sokat javult a helyzet, de még mindig nem tiszta a vécé. El lehet képzelni, milyen vastagon állt benne a kő.

Kád dettó: az előző házunkban elég volt havonta egyszer samponnal letörölgetni a kádat. Már szerinte, én emlékszem, hogy valahányszor fürödtem, titokban szivaccsal lemostam egy részét.

A mostani kádunk viszont nem olyan jó minőségű. Ezt rendszeresen kéne takarítani, és valami normális tisztítószerrel. Na, ennek inkább neki sem áll. Volt hogy egy egész évig nem lett kipucolva a kád, idővel már az uszodás papucsom vittem, ha látogatóba mentem hozzájuk, és abban fürödtem. Anya ugyanis nem hajlandó kipucolni a kádat, amíg apa nem cseréli ki egy újra. Csak hát arra nem telik. És különben sincs értelme szétverni a fürdőt, úgyse takarítaná az újat se.

A szobákról nem is beszélek. Nála a takarítás abból áll, hogy kiporszívózik. Portörlés, pakolás, ilyesmi nincs. A három éve felrakott karácsonyi dekoráció van még mindig a nappaliban...

Naszóval tudnék még mesélni, de így is kisregényt írtam. A dolog legjobb része amúgy az, hogy anyukám háztartásbeli, egyszer dolgozott két évet, és ennyi. Magyarán ideje mint a tenger. Amikor dolgozott, egy nyarat náluk töltöttem. Akkor átvettem a háztartást. Érdekes, napi 3 óra munkával rendben tudtam tartani mindent. Persze előtte három napig csak takarítottam, de a szinten tartás tényleg nem volt több. Furcsa, hogy még ez sem megy neki.

sajnos fateromat soha nem érdekelte sem a rend, sem a tisztaság, szóval anyám hiába takarított, elég hamar rumli lett fater jóvoltából.

viszont a férjem és én a rendet és a tisztaságot szeretjük, és ha kell akkor naponta port törlök és porszívózok, mert nem tudom elviselni a kupit, vagy a szőnyeget elcsúfító 1-2 szöszt sem... :)