Az apai szeretet hiánya egy életen át mérgezi az ember lelkét?

szép lassan barátkozz meg a gondolattal, hogy ő ilyen, ezt az utat választotta, de ennek hozzád semmi köze, te értékes és szerethető vagy :)

Nagyon nehéz ez a helyzet, nyugodtan éld meg a csalódottságodat, szomorúságodat, haragodat, ne fojtsd le, mert jogos érzések.

Aztán fogadd el, hogy hiába tudnád, hogy mi lenne a jó, hogy lehetne megoldani ezt a dolgot, ha ő nem kér a segítségedből, sajnos nem tudsz mit tenni.

De határozottan ki lehet ebből az állapotból jönni, csak egy kis idő, meg sok-sok önelfogadás, önbizalomerősítés, szeretet önmagad felé :)

Hát ha kocsmatöltelék az apád, akkor tényleg ne foglalkozz vele, felejtsd el! örülj annak, hogy anyukáddal le tudsz ülni beszélgetni! Tudod mekkora kincs az?!!

Tudod én feltehetném a kérdést:

"Az apa hiánya és az anyai szeretet hiánya egy életen át mérgezi az ember lelkét?"

Ugyanis az én anyám az a tipikusan az a fajta, hogy képtelen volt békésen kompromisszumokat kötve együtt élni apámmal. Mindig csak neki lehetett igaza, folyton veszekedett úgy tudom. Elüldözte apámat a viselkedésével, nem csoda, hogy apám más nők után nézett. (Nem vált el, mert itt voltam én, és apám azért nem akart itthagyni.) Így mikor le is bukott egy nővel, akkor anyám rögtön játszotta a szegény megcsalt, elhanyagolt feleséget, beadta a válópert, évekig pereskedtek és elváltak. Apámhoz jó volt látogatóba menni, ott mindig nyugalom volt.

Otthon meg anyám játszotta az erős, mindent egyedül elintézni tudó dolgozó nőt. Az összes öregasszony szegény kislánynak nevezte, és szidták apámat. Végül már magam is elhittem, hogy anyám mennyire szent, és tényleg hát apám meg a hűtlen. A látogatások ritkultak anyám hatására, továbbá én is félős voltam és gátlásos lettem ezektől. Próbáltam anyámnak megfelelni. Neki nem lehet. Ő tökéletes, mindenről tudja, hogy hogy szokás, és ha nem úgycsináltam, kritizált. Apámhoz hasolnított. Húsvétkor neki az a fontos, hogy feldíszítve legyen a lakás, de hogy együtt legyünk az nem... Én csak egy gyerek voltam neki mindig. Nem beszélgetett velem és játszani is ritkán lehetett rávenni. Ha nagyon kiborultam, akkor a fejemhez vágta, hogy minden más lenne, ha nem együl lenne, vagy mehetek apámhoz is ő még játékot se venne nekem és nem járatna egyetemre sem. Mindig mondott ilyeket. De nekem ovis koromban döntötték el, hogy nem mehetek apámhoz. Akkor mit csináltam volna? Amikor olyannal ijesztgetett anyám, hogy enni se kapnék ott: Kisiskolásként gondoltam volna egyet, és apámhoz indulok?? Na ugye hogy nem. Felnőttebb koromra meg már nem volt olyan gyakori a kapcsolatom vele, hogy iylet kérjek tőle.

Látod, engem ugyan nem utált apám, de anyám miatt nem kereste a kapcsolatot a szokásos látogatásokon/elviteleken kívül. Anyám jelenléte meg minden, csak nem szeretet...

Milyen jó is neked, hogy legalább anyukád van!!!

Anyám tipikus példája a legtöbb mai fiatal elvált nőnek. Meggondolás nélkül akármiért házasodik, de nem tökéletesen elégedett a férjével, többet vár, azt várja, hogy egyszer majd megváltozzon ebben-abban. De a férfi nem változik, hisz addig is ilyen volt, így szerettek egymásba...Jön a gyerek, hátha az jobbá teszi a kapcsolatot, aztán nem teszi. A nő játssza a büszke királynőt, elválik, majd anyagi vitákat indít, hogy a gyerek után fizessen a pasi. Közben csak magával foglalkozik. (Régen kevesebben kerestek új párt,) de a mai nők nem problémáznak, hogy már gyerekkel keressenek új társat. Ez legtöbbnek nem megy könnyen, hisz melyik pasi akarja más gyerekét nevelni...? Na ezért is hisztiznek, hgoy senkinek se kellenek, aztán a gyerekről tök elfelejtenek érzelmileg gondoskodni... Ritka az aki képes rá. Szóval ha ezért vagy azért egyedül marad az anya a gyerekével, akkor is kötelessége foglalkoznia vele, és bizony erre csak az igazán érett fejű nők képesek.

Úgy tűnik szerencsés vagy, mert anyukád ilyen, továbbá nem ragaszkodik a részeges apádhoz.... felejtsétek el közösen!

Hogy életen át mérgezi-e a hiány a lelket?

Nem, nem mérgezi, inkább bölcsebbé, érettebbé teszi.

Ugyan gyerekként iszonyú kín ez, de mire felnőtt leszel, már nem lesz jelentősége, viszont szereztél egy csomó rossz tapasztalatot... Tudod, hogy mit kell elkerülni! Fogadjunk, hogy már megfogadtad, hogy te soha nem leszel olyan a gyerekeddel, mint apád. És olyan emberrel sem fogsz kapcsolatot létesíteni! Tuti mondtál ilyeneket már...

Ami negatívum, hogy lehetséges, hogy túlzottan óvatossá válsz, és nehezebben teremtesz kapcsolatot később. Én ilyesmi vagyok. De mivel neked ott van anyukád, akivel bármikor beszélhetsz, így teljesen más!