Egyetemisták, főiskolások! Milyen volt mikor új városba kerültetek ahol minden idegen volt? Nehezen szoktátok meg?

Hát körülbelül bolyongtam, mint a bolygóhollandi. :D

Egyetemre jöttem ki külföldre (Cambridge), Londonban éltem/élek. Amíg nem szoktam hozzá az angolhoz (felsőfokú nyelvvizsga... aha, értem!), az az 1-2 nap a nyelv miatt volt irgalmatlan nehéz, aztán a következő 2-3 hónap a távolság miatt.

A bolyongás még kb. fél évig állandó volt, szerintem a londoni pubokban elterjedt , hogy "szőke, kékszemű, magas, vékony, akcentusos kering a városban mindenkitől segítséget kérve". :D Ugyanis akárkihez odamentem, teleszájjal mosolyogva segített. :D Amikor azonban hozzászoktam, kitárult előttem a világ. Hiányoznak az otthoniak, de van itt is olyan, aki pótolja. Ne aggódj! Legyél nyitott, barátkozz, ha valami nem tiszta, kérdezz, segítenek. :]]

Én nem szerettem, főleg mert a páromtól távol kerültem, előtte 2 évig voltunk együtt. De magát a várost sem szeretem (Kolozsvár) nagy betonrengeteg, sok ember, egész nap pörgés, nagy távolságok, állandó buszozás.

A szakot magát szeretem, az egyetem pedig megint más tál tészta... Nem szoktam meg nehezen, csak annyi, hogy nem szeretem.

Szerencsére idén végzek.

Budapestre kerültem.1nap se kellett és megszoktam.Örültem, hogy nem kell a szüleimmel laknom végre.Gyakorlatilag azóta alszom nyugodtan és jól :)

Felvettem hamar a város nyüzsgő ritmusát,amit azóta is imádok.De ennél mégnagyobb nyüzsire és pezsgésre vágyom,úgyhogy megyek ki egy időre külföldre egyszer valami nagyobb városba az tuti :) A mai napig imádok csak úgy bolyongani,sétálni a városba!

Először folyamatos stresszben voltam az eltévedések, az elintéznivalók és a hisztis szoba-és csoporttársnőm miatt. Aztán elég hamar rájöttem, hogy ez egy rohadt nagy BULI, amit élvezni lehet és kell, ebből lesznek a sztorik 20 év múlva, aztán a csajszit lepattintottam, ahányszor csak tudtam és csavarogtam egyedül. :-))))

(Nyitra)