Nénikém már 10 éve nem mozdult ki a panellakásból. Mit tegyünk?

Nagyszüleim Pesten élnek, velük él a 33 éves nagynéném. Soha nem dolgozott, érettségi után nem ment továbbtanulni sem. Ekkor kezdődött az egész, de még eljárt ide meg oda nagyszüleimmel, lejött hozzánk pár hétre nyaralni. De 10 éve már semmi. Úgy képzeljétek el, hogy még a bejárati ajtó elé sem megy ki. Csak a panellakásban van. Ha meglátogatjuk a nagyszüleimet, ki sem jön hozzánk, bezárkózik a szobájába. Amikor gyerek voltam, sok hetet töltöttem ott nyáron, akkor molesztált is. De amikor felfogtam, hogy mi is ez az egész, 12 éves korom körül, akkor meggyűlöltem, és sokáig még a nagyszülőket sem látogattam. Jobb is, hogy nem jön ki a szobájából, amikor ott vagyok, mert megtépném. Szüleimnek elmondtam ezt a molesztálós dolgot, mamáéknak nem. Mamában egy világ omolna össze, így is el van keseredve. Nénikémnek nincsenek barátai, párkapcsolata soha nem volt, 33 évesen még szűz. Már odáig fajult ez a dolog, hogy hallucinál, az hiszi, hogy figyelik és lehallgatják a mamáék telefonbeszélgetéseit, a tévét úgy nézi, hogy a fal felé fordítja, mert azt hiszi, hogy onnan is őt figyelik, így csak hallgatja. Egyedül a magyar filmeket nézi rendesen. Hajat már egy éve nem mosott. Félek, hogy egyszer kezet emel a mamára. Nem tudom, a mamáék miért nem lépnek, de én nem fogom már ezt tűrni. Kérlek adjatok valami tanácsot, kihez menjek, hova forduljak. Ennek a nőnek elmegyógyintézetben van a helye, de ugye az már nincs.