Egy hatalmas selejtnek érzem magam. és a legszomorúbb, hogy az eddigi életem is ezt támasztja alá. Hogyan tovább?

sokáig nem kellettem egy nőnek sem. majd volt egy 2 éves kapcsolatom, ami azért fejeződött be, mert a nő élveztem a randikat, a romantikázást, de össze már nem akart költözni velem, és így ki van zárva a legnagyobb álmom: a családalapítás.

Rajta kívül meg még nem kellettem senkinek. Állítólag nem vagyok csúnya, és rendes, normális srác vagyok.

Viszont ha belegondolok, hogy 24 évesen itt vagyok úgy hogy még soha nem volt párkapcsolatom. (azt a két évet nem tudom annak hívni, hiszen majdnemhogy a szeretője voltam)

Hatalmas nagy selejtnek érzem magam, és úgy érzem soha a büdös életben nem lesz valósul meg az álmom, és nem lesz családom.

Csak az Anyukám miatt nem leszek öngyilkos, de nagyon vágyom rá.

és nagyon nehéz úgy élnem, hogy ilyennek érzem magam, hogy ennyire nem valósulhat meg az álmom.

Nehéz koncentrálnom a munkahelyemen, nehéz tanulnom mellette, de a legkínzóbb mégis a szabadidőm, amikor konkrétan érzem, hogy hiányzik egy nagy Ő az életemből.

és ami frusztráló: nem barátnőt nem találok, az talán menne, hanem a Páromat nem találom.

hogyan tovább?

optimista lenni már nem tudok...