Cs. B. erőszak - Mégis, hogyan lehetnék én a hibás?!
Nem akartam kiírni kérdést, de már órák óta potyognak a könnyeim, nem bírom abbahagyni a sírást. De már nagyon égnek a szemeim, gondoltam hátha így sikerül ebből a helyzetből kikerülnöm.
Nagyon szomorú vagyok, mindenki ellenem van. Órák óta ezen gondolkozom, de nem bírom megérteni, hogy egyszerűen nekem sehol sincs hely ebben a világban? Hiába minden, úgy gondolom én helyesen cselekedtem (kisebb kivételekkel), nem tudok rájönni miért én vagyok a hibás.
Elmondom mi történt. Apám kiskorom óta ver (alkoholista), s bár már mostanában ritkábban, de sajnos már kikészültem, nem bírom elviselni, ha részegen veszekednek anyámmal, és törnek-zúznak, hangosan ordítoznak. Régen ilyenkor elájultam (gondolom hirtelen annyira felment a vérnyomásom), de néhány éve már ez elmarad és csak az idegesség marad és a harag, a düh. Emiatt a múltkor kihívtam apámra a rendőrséget (nem akartam olyat tenni, amit később megbánok). És ehhez kapcsolódik most a problémám.
Apám és anyám is folyton rám kiabálják a dolgot, persze eltúlozva, hogy "már a tv sem lehet egy kicsit hangosabb, mert te rögtön hívod a rendőröket!". Nem értem egyébként, évek óta mondom, hogy ha nem viselkednek normálisan akkor ki fogom őket hívni. Igazából sokkal előbb kellett volna, csak nem engedték... A múltkor is szóltam, hogy hívom őket és látták, ahogy elvettem a telefont.
Na de amiért ki vagyok borulva: Szerintme apám azt mondta az embereknek, hogy miattam kellett kihívni a rendőröket. ILLETVE A SZOMSZÉDOK IS AZT GONDOLJÁK, HOGY MIATTAM VOLTAK ITT A RENDŐRÖK.
Egyszerűen a hányinger kerülget! Már amikor a rendőrökkel beszéltem, akkor rohantak ki és mindenki ott állt, úgy tettek mintha egymással beszélgetnének, de persze majd ki esett a szemük, úgy bámultak. Később megkérdezték, hogy "XY (az én vagyok) miatt voltak itt a rendőrök?" És ma már olyat hallottam, hogy ha én mégegyszer ilyen hisztit csinálok, akkor ők maguk fogják kihívni a rendőröket rám!!! MÉGIS HOGY LEHET EZ, HÁT SENKINEK NINCS ITT ESZE??? MIÉRT RÁM? MILYEN INDOKKAL, MIÉRT?! Most is a sírás kerülget, ha csak rágondolok. Nem azért, nem tartok tőle, hiszen ha kijönnek én normálisan elbeszélgetek velük, ők is látni fogják, hogy nincs velem baj. Most is azt mondták a rendőrök, hogy nyugodtan hívjam őket máskor is. MOndjuk emiatt is rosszul érzem magam, hiszen ha vér nem folyik lényegében nem tehetnek semmit, én meg szégyellem, hogy iderángattam őket.
Ja egyébként úgy képzeljétek el, hogy a roh.adék szomszédok több, mint 10 éve hallgatják a veszekedéseket és egyszer nem jöttek át, hogy ne öljük már egymást, jól vagyunk-e vagy mi van, vagy egyszer nem hívták ki a rendőröket! Pedig nem egyszer volt olyan télen is, hogy sírva rohantam ki pizsamában az utcára és ott sírtam kislányként.
A múltkor pedig, azt sose felejtem el, apám egy sörös üveget vert szét a fejemen! Előzőleg kergetett vele, vagyis úgy jött felém én akkor bezárkóztam a fürdőszobába. Komolyan azt hittem meg fogok halni, nagyon féltem. Sajnos semmi nem volt ott, amivel megvédhettem volna magam, fogkefével és a papucsommal próbáltam leverni az egyik csempét, hogy majd letörök belőle és azzal megvágom és kiszaladok a házból. Persze nem sikerült, így kinyitottam az ablakot és torkom szakadtából ordítottam hosszú percekig, amíg apám szét nem verte rajtam az üveget. MILYEN EMBEREK EZEK, HOGY AKKOR NEM VOLTAK KÉPESEK SEGÍTENI VAGY KIHÍVNI A RENDŐRÖKET?! Nem vagyok az a segítségkérés fajta, pláne nem olyanoktól, akik utálnak. De mivel tényleg azt hittem azok az utolsó perceim a falat kaparva ordítottam ki az ablakon (kimászni nem tudtam mert magasan van), mindent amit bírtam, segítség, kérem, könyörgök valaki segítsen, segítsenek, segítség, illetve közben a szokásos hagyj békén, menj innen stb. Senki ne merje mondani, hogy nem hallotta mert odakint beszélgettek NEVETTEK az emberek én pedig tényleg úgy ordítottam, hogy már fájt!
Ezt sem bírom feldolgozni, hogy itt van a rengeteg ember és senkiben nincs annyi, hogy ha rendőrt nem is hív legalább becsengessen, hogy mi folyik nálunk, miért a nagy zaj. Most meg ők hívnak rám rendőrt? Hát mi közük ehhez? A múltkor mikor ÉN kihívtam a rendőrt akkor sem szólt hozzájuk senki, csak velem és a szüleimmel beszéltek. Ráadásul most azt hiszik miattam kellett kihívni a rendőröket, mert szegény szüleimet terrorizálom és fogyatékos vagyok, mert mindig ordítozom.
Komolyan, hogy történhetett ez meg? Miért engem hibáztatnak? Nem szokott érdekleni az ilyesmi, de már napok óta zavar és ma délelőtt óta sírok miatta. Néha elmúlik, olyankor ürességet érzek semmi mást és arra gondolok kivetném magam az ablakon, mert nem bírom ezt felfogni.
Bocs, hogy sok lett de szerintetek mit csináljak? Már nagykorú vagyok, de sajnos sehogy sem tudok innen elmenni, így nem is ilyen segítségre vagyok kíváncsi. Hanem, hogy miként kezeljem ezt a szomszédokkal?
Nem vagyunk olyan viszonyban, hogy beszéljünk ráadásul ezek után legszívesebben szemen köpném őket, hozzájuk nem fogok szólni!
Nincsenek barátaim, vagyis van néhány ember akivel leginkább neten beszélgetek, de nekik nem fogok erről beszélni (már próbáltam régi barátokkal, de mindenkinek túl sok volt ami velem történik és utána már egyre kevesebbet beszéltünk, mert kényelmetlenül érezték magukat, nem tudták mit mondjanak és pedig szégyenkeztem stb.) Mire gondoljak, hogy kibírjam ezt? Hogy lehetnek ennyire szemét rohad.ékok az emberek? Szerintetek mit rontottam el?
7-es válaszadó vagyok.
Jól mondják, rosszak a terveid! Én is voltam ilyen helyzetben. A sulit (fősulit) abbahagytam, dolgozni nem mentem el, álomvilágban éltem. Ebbe csak felőrlődsz! Vállald el az első munkát, ami összejön, egyelőre a közelben. Én elmentem egy gyárba dolgozni, 4 műszakba. Nem volt leányálom, de az volt. Félre tudtam tenni és mikor összejöttem a párommal, volt megtakarításom, össze tudtunk költözni egy albérletben. Ha ő nem jött volna az életemben, akkor egy kolléganőmmel, szintén korombeli lánnyal költöztem volna össze, már tervben volt.
Onnantól jött egyenesbe az életem, amint volt munkám. Pár hónapot dolgoznál, akárhol, de keresnél és félrerakhatnád. Akkor könnyebb lenne külföldre is kimenni. Kezdőtőke nélkül felejtsd el ,nem azért ,mert csak pénzért visznek ki (igazad van, ki lehet fogni olyan vállalkozót, aki toboroz és visz ki embereket, én is hallottam ilyenről), hanem mert míg nem kapsz fizetést, addig is meg kell valamiből élned kint. Ha munkásszállón kapsz is szállást, de kaját azért kell venned. Meg nem két fillér elindulni az életbe.
*Nem volt leányálom, de jó volt
Ha még valahol zavarosan írtam valamit, bocsánat, siettem.
Ha, ismersz istent akkor a szüleidet a rendőr kezére adod. Mint anyádat és apádat. Jellemzően, az erőszakoskodók nem számít, hogy részeges vagy sem, mindig másokra hárít. Te vagy a hibás mert hangos a tv, te vagy a hibás mert, nem mentél le a boltba stb... Ezek csak ürügyek. A lényeges rész az, hogy ha hagyod magad, hogy a szüleid bokszzsákja legyél vagy tűrd az erőszakot még ha nem is vernek éppen csak veled ordibálnak, akkor felnőttként számolnod kell, hogy visszaüt a dolog rád. A szomszédjaid meg aljas gazemberek, mert elnézik ha egy gyereket szét ver az apja, mert elnézik az erőszakot akár kitől is jön...
Az vallom állj ki magadért és lépj! Jelentsed fel őket.
Megjegyzés: Unokatesóm 18 éven át hetente 2-3 alakalommal el lett verve. Apja és anyja italos álladóan verték a gyereket, vagy öt hibáztatták mindenki előtt és nem kevesebbszer megalázták. Már nem mert enni köhögni, mert azt gondolta tényleg ö a hibás. Mikor már odáig jutott hogy "depis leszek és meg gyilkolom magam" elbeszélgettem vele. Hatot a beszédem, mert néhány hét múlva szétverte az apját. Nem hagyta magát meggyőzni senki előtt, hogy az apja egy jó ember csak a pia miatt ilyen. Mikor hetente verte verte meg az apját, mert hagosan rá üvöltött, vagy rosszallóan nézet rá. Odáig ment a dolog, hogy a tesóit kóstolgatta az ittas dög. Azóta 1,6 évet ült és nem tanult belőle mert a legkisebb gyereket kóstolgatja...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!