Ti már éreztetek így?
A legnagyobb ellenségem a tesitanárom, kölcsönösen utáljuk egymást ami meg is látszik. Tesiből a legjobb jegyem kettes egész éven és mindig belém köt, én meg nem hagyom magam. Na mindegy ez más :D
Szóval valamelyik nap gondolkoztam, és rájöttem, hogy én vele tudnék egy nagyon jót beszélgetni. Nem kiosztani meg ilyenek, csak elbeszélgetni egy kicsit de nem tudom miért. Állandóan kritizál meg beszólogat (ofő szerint nem volt gyerekszobája :D a tanárok is utálják) én is vissza szoktam szólni, vagyis már nem nagyon mert bukásra állok...
A haverjaimon kívül mindenki csendesnek ismer, mert aki normális velem azzal én is normális vagyok. De szinte várom, hogy egyszer tudjak vele beszélgetni így négyszemközt de nem tudom miért? Talán azért mert nem bírjuk egymást? Veletek volt már ilyen?
15/L
Nem tudom ő hány éves lehet..olyan 32 körül. Amúgy csúnya, mielőtt mondanátok, hogy tetszik.
válasza:
válasza: válasza: válasza: válasza:Mindig is nagy igazság érzettel rendelkeztem, a véleményemet kulturált formában tálaltam azoknak az embereknek akikkel éppen problémám volt. A gimnazista osztályfőnököm ezt nem igazán értékelte, ő nem tesitanár volt, hanem a matek és fizika szaktanárom.
Nagyon szívesen leültem volna vele megbeszélni azt, hogy mi baja velem, tudtam hogy mit reagálna, azt is hogy csípőből lealáznám akkor ott. Viszont ezt nem tehettem meg, mert tudtam, hogy amit akkor ott elérek, csupán annyi, hogy a fizika és matematikajegyeim negatív irányba változnak.
Aztán érettségi után megköszöntem neki, hogy a gyökfüggvényeken, a termodinamika tételein kívül türelmet és elnézést tanított nekem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!