Utálom anyámat. Mit tegyek?
Egyszerűen kibirhatatlan! Az egész család nem birja elviselni őt. Úgy viselekedik, mint egy királynő, mi meg mintha a szolgái lennénk. Még apám is. Hazajön a munkából, - vagyis apám hazafurikázza őt- egész nap csak panaszkodik, hogy utálják őt a kollégái, a gyerekek nem tisztelik őt (tanárnő)..de mondom, egész nap! Sz@rt nem csinál itthon, csak kajál meg pihen.. eléggé kövér, és arra fogja, hogy azért nem tud fogyni, mert munkába jár, és nincs ideje mozogni..ja, persze..fél 3ra már hazaér..meg mindig mondja, hogy mennyire nincs pénzünk..pl múltkor fizetés előtt volt..voltunk bevásárolni, akartam venni egy 50 ft-os csokit, de rámorditott, hogy rakjam vissza, amúgy is fizetés előtt van, meg mennyi édességet zabálok..kimentünk az üzletből, erre elkuldte apámat, hogy vegye meg neki a ránctalanitó krémjét..mert ilyenekre mindig van pénz..egy 50 ft-os csokira nem, de egy 5000 ft-os krémre arra mindig van..amúgy 1általán nem ráncos, sztem csak fogynia kéne, nem ilyen sz@rokra költeni a pénzt...rengeteg ruhája van, cipője, táskája...nekünk meg nem vesz szinte semmit..1 gatyám van, 1 kardigánom, meg pár rövidujjúm..hosszúujjúm nincs is..nővérem, aki 10 évvel idősebb tőlem, csak 7végénként jár haza..anyám meg mindig mondja neki, hogy adjon nekem ruhákat, amiket nem hord, de mondja, hogy neki sincsen..meg nővérem mondja, hogy adna, de neki sincsen, mert anyám neki se vesz semmit..ha van is vmi, az is egy rongyos kinyújtott felső, amit még otthonra is szégyenlenék felvenni..utálom a ruhákat amiben járok, mert nővéremtől öröklöm, és annyira más a stilusunk..nem értem miért ilyen..barátnőim azt mondják, hogy nekik anyjuk mindig rájuk költi a pénzét, még a legultolsó fityinget is..egy évbe 1x kapok tőle ruhát...meg pl múltkor már mindenki lefeküdt aludni (csak én nem), kb 23 óra volt, erre anyám kikiabál apámnak (aki már majdnem aludt), hogy hozzon be neki egy pohár vizet..istenem, hogy lehet valaki ennyire lusta, meg már aludt, és felkelti..pff...apám mindent megcsinál helyette, szegény már eléggé tönkre van..de nem mer már semmit szólni anyának, mert úgyis 6almas veszekedés lesz belőle..ja meg anyám nem enged sehova..még a barátnőimmel se enged ki, pedig 15 éves vagyok..mások 7végén elmennek bulizni, én meg itthon takaritok...persze ő 7végén se mozditja meg még a kisujját sem..aztán mindig mi vagyunk a lusta disznók...meg múltkor leül nagy kényelmesen a kanapéra, apámat megkéri, hogy vágjon neki 1 szelet sutit..még erre se képes..folyton őt ugráltatja..apám amúgy nyugdijas, de reggel ő viszi be anyámat mindig munkába..ja meg minket is, de mi csak potyautasok vagyunk, mert ha anya nem megy munkába, apa nem visz be..apu csinál nekünk tizórait, otthon takarit, és ebédet csinál! annyira sajnálom őt..anyám meg annyira érzéketlen..én már nem birom őt elviselni..nővérem barátja is mondta, hogy olyan mint egy házisárkány...meg folyton elvárná, hogy dicsérjuk őt, hogy milyen jól néz ki, milyen dögös...meg hogy már nem is olyan kövér (közbe folyton csak hizik), de már megmondani se merjuk neki, mert abból tuti vita lesz..meg ha összeveszek vele, mindig olyan buta érvelései vannak,de minden vita úgy zárul, hogy ő megteheti, mert ő az anyám, meg ő már idős, meg hogy ameddig ő eltart engem, addig nincs beleszólásom semmibe..meg amúgy a családi kasszát is ő kezeli, mert amig apám kezelte, anya szerint gyorsan elment a pénz (mert apu nagyon szeret minket, és mindent ránk költene), pedig most gyorsabban elmegy mióta o kezében van..meg még számtalan dolgot tudnék mondani..annyira felidegesit...van esély rá, hogy megváltozzon? ha igen, hogyan? és apukámmal kapcsolatos tanács?vagy én hogyan tudnék változtatni? köszi a válaszokat!
15/L
válasza:Hát így, hogy senki nem szól egy rossz szót se, nagyon kevés az esély, hogy változzon. Sajnos, ezt a harcot apádnak kéne megvívnia. De az ő önbecslése már sárba van tiporva, gondolom. Kibírni, aztán megpattanni.
Valószínű, sajnos, hogy nem mozdítható ki ebből az állapotából. Hátha bepasizik... és akkor megszabadulnátok tőle.
válasza: válasza:Azt tudom javasolni, apud és anyud kapcsolatába ne avatkozz be. Ez az ő dolguk. Apádnak talpra kéne állnia, és kiállnia magáért. Ilyen esetben mindkét fél hibás: nemcsak anyud, de apud is, mert erősebbnek kéne lennie.
Nálunk apa fizeti a hiteleket (többet is vett fel) és emiatt a fizuja nagy része erre megy el, így anya megy boltba, általában ő ad pénzt szórakozni, stb, én sajnos ezért függök tőle, meg apu is.
Változtatni nem tudsz. Hidd el, megpróbáltam. A múlt tanévemet végigharcoltam anyámmal. Írtam neki levelet, amiben elmondtam neki, számtalanszor beszéltem vele, NEM HASZNÁL. Erre majd rá fogsz jönni, lehet fiatal vagy. Mi fiatalok, még tudunk változni. Ők 50 évesen aligha... vagyis nekem anyum 50 lesz. Hidd el, a felnőttek nem nagyon változnak, ha igen, akkor valami nagyon megrázó dolognak kell történni (haláleset, stb)
Alig várom, hogy elmenjek Budapestre továbbtanulni, és alig járjak haza, mert sokszor nagyon nehéz kiállni anyu hormoningadozásait és kedélyállapotait!
A te anyud nincsen változókorban? Lehet a hormonok miatt is ilyen.
Apum is olyan, hogy szeretne nekünk mindent megadni, anya is igyekszik azért.
Amit tudsz tenni:
1. felesleges a vita, veszekedés. Jobb nem konfrontálódni, hidd el.
Az én anyumnál sokszor az van hogy zavarja ha valaki tojik a fejére :D ezt is kipróbálhatod. De kajak, mintha nem hallanád meg. vagy tegyél úgy, mint aki zenét hallgat. :D Enyémet idegesíti.
2. Sajnos abba igaza van, hogy amíg ő tart el, addig az ő szabályait kell követned. Tudom, igazságtalan, de ez tényleg így van. Próbálj meg beletörődni. Nagyobb élettapasztalatod lesz, meglátod.
Ettől függetlenül menj el bulizni... sz*rj rá. Mi az amit tenni tud? bezár kulccsal egy szobába?
Meg ha tanítónő akkor ismeri a diákokat, tudja, hogy 15 évesen már buliznak...
Próbálj apudnak segíteni, tízórait csinálni, vagy ebédet. De hidd el, a veszekedés nem megoldás, mert egyre boldogtalanabb leszel te is. Tudom, most is az vagy, de ha vitázol, és utána anyud jön ki "győztesként" a vitából mert hogy övé az utolsó szó stb, akkor még rosszabbul jössz ki, és lelkileg is szarul lehetsz... tudom, milyen érzés mikor próbálsz harcolni az igazadért.:(
Én mostanában azt csinálom, hogy keveset vagyok itthon. Így nem kell anyuval dumálni, vagy konfrontálódni... meg ő mindenről tudni akar, pedig 18 vagyok. Ma is elmentem városba, erre amint elmegyek, kérdi aputól hol vagyok. Könyörgöm, ellenőrzés nélkül 18 évesen nem mehetek el sehová??! De a 23 éves nővéremmel is ezt csinálja... mindig tudnia kell, ki hová megy, stb...
Lógj sokat a haverokkal, sétálj, és próbálj meg a lehető legkevesebbet lenni otthon, ha anyud otthon van.
válasza: válasza: válasza:Ne utáld. Utálat helyett tedd oda a részvétet. "Szegény anyám... hát ilyen".. Ha megpróbálod szeretni, talán ő is változik majd. De neked csak egy legyen a fontos: A szeretet legyen benned. Semmi más. A részvét a szeretetből jön.
Nem azt mondom, hogy szeretetből szolgáld ki, és tűrjed, meg stb, nem , ilyet nem mondok. Csak részvét, türelem, meg ilyenek.
De mindig tudnod kell: Én nem vagyok ő. Én én vagyok. Csak magamért felelek. Őérte nem vagyok felelős. Egyszerűen csak szeretettel godnolok rá. Így a szeretettől az én szívem is kivirul.
válasza:Szerintem apukád megérdemli, már bocs a megfogalmazásért, de ha ennyire töketlen, hogy hagyja ugráltatni magát! Mert fordított esetben azt mondanám, hogy "oké", mert a nő gyengébb, de számomra mindig röhejes, amikor egy nő sakkban tart egy fizikailag sokkal erősebb férfit! Mégis mitől fél apud???
Biztos el fogtok ítélni, de én a helyedben nagyon bekeményítenék! Simán fognám a pénztárcáját és elmennék vele ruhát venni magamnak, aztán tomboljon ahogy akar! Vagy kidobnám a drága krémjét.
Na az ilyen nőnek nem kellene szülnie!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!