Utálom az anyámat de kénytelen vagyok vele lakni! A hugommal állandóan kivételezik nyalizik neki meg vesz neki mindent ha nekem vesz valamit annak vissza kell adnom az árát meg ilyenek . Tudnák még mesélni!?

Én is tudNÉK mit mesélni,de minek???Attól nem lesz jobb..

De azért erős azt mondani,hogy utálod az anyádat,mert végül is az ő házában élsz,van mit enned,és nem vagy olyan rossz helyzetben mint azok akik az utcán élnek,vagy éheznek..

Ha ennyire utálod az anyádat akkor nincs olyan hogy kénytelen vagy vele élni..Akkor megfogod a kicsi cuccodat és elmész olyan helyre ahol nem kell utálnod senkit,és elvagy...

Nálunk is hasonló volt a helyzet azzal a kivétellel, hogy engem mind a két szülőm vert is.

Egyszer volt egy nagyon nagy vitánk. Annál megütöttem anyámat (ezt már bánom és bocsánatot is kértem tőle) és "finoman" közöltem velük, hogyha még egyszer hozzám nyúlnak, vagy lek*rváznak soha többet nem látnak...azóta viszonylag élhetőbben lehet velük lakni.

Próbálj beszélni anyukáddal, hátha megérti, hogy ezt nem így kéne csinálnia.

Inkább tűrje csak hogy ne a szabad ég alatt kelljen élnie?

A szülőnek se kéne így bánnia a gyerekkel főleg ha nem szolgált rá .Készakarva elvadítja magától aztán mikor elköltözik akkor meg nyavalyog hogy menjen vissza meg látogassa gyakrabban .

Nálunk is ugyanez megy! Egyetemen olyan átlagot szereztem, amilyet a húgom a gimiben (én tiszta 5-ösra végeztem azt). Ha nekem azt mondták,h ogy szobafogság, itthon maradtam és srídogáltam. A húgom ugyanerre jól lek*rvázza anyámat, aztán kisétál az ajtón, és megy, ahova akar. Ezen kívól én csinálok egy csomó házimunkát, majdhogynem többet, mint anyám, mondván, mivel segítenek az egyetem mellett, eltartanak, én is segítek. De nem csak egyedül vagyok gyerek, a húgom sosem segít mégsem, pedig már 16 éves. Mégis, ha megyünk vásárolni, anyám azt mondja, vásároljak a saját pénzemből, vagy amiből akarok, de őt felejtsem el, a húgommal meg már megy is a pénztárhoz és fizeti neki a drágábbnál drágább cuccokat. Ja, és mindezek ellenére a húgom a szent, ő a legjobb gyerek a világon, anyám tiszteli és kedves vele, engem meg állandóan ócsárol mindenkinek, én vagyok számára a világ legrosszabb gyereke. Most különösen, hogy nyárra nem találtam diákmunkát. :( Szóval ez van, sajnos tenni nem tudunk mit ellene. Az én megoldásom az lesz, hogy amint lehet, húzok el innen, amint lesz pénzem, vissza se nézek, aztán istenítsék csak az elzüllött húgomat. Mást nem tehetek, ja és kerülöm őket, nehogy megfertőzzenek a rosszindulatukkal és a keseredettségükkel. Én nem akarok ilyen lenni majd a gyerekeimmel. :( Sosem értettem, sok helyen miért szeretik a kisebbet jobban, de nem vagy egyedül. Amint van lehetőséged, normális körülmények adottak, költözz el otthonról. Menj minél messzebb egyetemre (én itt voltam h*lye, hogy nem tettem), utána dolgozni is minél messzebbre, aztán irány az albérlet, külön a szülőktől. :) Én másra sem vágyom már...

19/L

szerintem az ilyen esetekben, ahol különbséget tesznek a tesók közt, általában az bújik meg, hogy az egyik gyereket akarták, a másik meg becsúszott.

lehet akár az idősebb, akár a fiatalabb ez a nem kívánt gyerek.

elég suttyó az a szülő, aki ezt érezteti velük, és kivételez az egyikkel, a másikkal meg szemét.

én mindig örültem, h egyke vagyok, senkihez nem hasonlítottak soha.

nekem mondjuk az is kellemetlen lett volna, ha én vagyok a kedvenc, a tesóm meg a fekete bárány. nem szeretem látni, hogy szemétkednek azzal, akit szeretniük kéne.