Utálom anyámat. Mit tegyek?

Egyszerűen kibirhatatlan! Az egész család nem birja elviselni őt. Úgy viselekedik, mint egy királynő, mi meg mintha a szolgái lennénk. Még apám is. Hazajön a munkából, - vagyis apám hazafurikázza őt- egész nap csak panaszkodik, hogy utálják őt a kollégái, a gyerekek nem tisztelik őt (tanárnő)..de mondom, egész nap! Sz@rt nem csinál itthon, csak kajál meg pihen.. eléggé kövér, és arra fogja, hogy azért nem tud fogyni, mert munkába jár, és nincs ideje mozogni..ja, persze..fél 3ra már hazaér..meg mindig mondja, hogy mennyire nincs pénzünk..pl múltkor fizetés előtt volt..voltunk bevásárolni, akartam venni egy 50 ft-os csokit, de rámorditott, hogy rakjam vissza, amúgy is fizetés előtt van, meg mennyi édességet zabálok..kimentünk az üzletből, erre elkuldte apámat, hogy vegye meg neki a ránctalanitó krémjét..mert ilyenekre mindig van pénz..egy 50 ft-os csokira nem, de egy 5000 ft-os krémre arra mindig van..amúgy 1általán nem ráncos, sztem csak fogynia kéne, nem ilyen sz@rokra költeni a pénzt...rengeteg ruhája van, cipője, táskája...nekünk meg nem vesz szinte semmit..1 gatyám van, 1 kardigánom, meg pár rövidujjúm..hosszúujjúm nincs is..nővérem, aki 10 évvel idősebb tőlem, csak 7végénként jár haza..anyám meg mindig mondja neki, hogy adjon nekem ruhákat, amiket nem hord, de mondja, hogy neki sincsen..meg nővérem mondja, hogy adna, de neki sincsen, mert anyám neki se vesz semmit..ha van is vmi, az is egy rongyos kinyújtott felső, amit még otthonra is szégyenlenék felvenni..utálom a ruhákat amiben járok, mert nővéremtől öröklöm, és annyira más a stilusunk..nem értem miért ilyen..barátnőim azt mondják, hogy nekik anyjuk mindig rájuk költi a pénzét, még a legultolsó fityinget is..egy évbe 1x kapok tőle ruhát...meg pl múltkor már mindenki lefeküdt aludni (csak én nem), kb 23 óra volt, erre anyám kikiabál apámnak (aki már majdnem aludt), hogy hozzon be neki egy pohár vizet..istenem, hogy lehet valaki ennyire lusta, meg már aludt, és felkelti..pff...apám mindent megcsinál helyette, szegény már eléggé tönkre van..de nem mer már semmit szólni anyának, mert úgyis 6almas veszekedés lesz belőle..ja meg anyám nem enged sehova..még a barátnőimmel se enged ki, pedig 15 éves vagyok..mások 7végén elmennek bulizni, én meg itthon takaritok...persze ő 7végén se mozditja meg még a kisujját sem..aztán mindig mi vagyunk a lusta disznók...meg múltkor leül nagy kényelmesen a kanapéra, apámat megkéri, hogy vágjon neki 1 szelet sutit..még erre se képes..folyton őt ugráltatja..apám amúgy nyugdijas, de reggel ő viszi be anyámat mindig munkába..ja meg minket is, de mi csak potyautasok vagyunk, mert ha anya nem megy munkába, apa nem visz be..apu csinál nekünk tizórait, otthon takarit, és ebédet csinál! annyira sajnálom őt..anyám meg annyira érzéketlen..én már nem birom őt elviselni..nővérem barátja is mondta, hogy olyan mint egy házisárkány...meg folyton elvárná, hogy dicsérjuk őt, hogy milyen jól néz ki, milyen dögös...meg hogy már nem is olyan kövér (közbe folyton csak hizik), de már megmondani se merjuk neki, mert abból tuti vita lesz..meg ha összeveszek vele, mindig olyan buta érvelései vannak,de minden vita úgy zárul, hogy ő megteheti, mert ő az anyám, meg ő már idős, meg hogy ameddig ő eltart engem, addig nincs beleszólásom semmibe..meg amúgy a családi kasszát is ő kezeli, mert amig apám kezelte, anya szerint gyorsan elment a pénz (mert apu nagyon szeret minket, és mindent ránk költene), pedig most gyorsabban elmegy mióta o kezében van..meg még számtalan dolgot tudnék mondani..annyira felidegesit...van esély rá, hogy megváltozzon? ha igen, hogyan? és apukámmal kapcsolatos tanács?vagy én hogyan tudnék változtatni? köszi a válaszokat!

15/L