Szreintetek helyénvaló ha megosztjátok egymással a kódjaitokat és bejelentkezési neveteket?

Szerintem "elmés hozzászólás" volt a 8-as.

Valóban nem csak a bútorokról beszélgetnek és gondolkodnak az emberek 17 év fölött.

És nem is a hivatalos dolgokról, hanem magánügyeink is vannak, magánbeszélgetések, amik senkire nem tartoznak, csak ránk és a másik személyre, még a PÁRUNKRA SEM.

Ennyi privát szféra kell mindenkinek!

Szerintem NEM helyénvaló.

23N

Az én jelszavaimat, belépési kódjaimat ismeri a párom. Sőt anyukám, és az öcsém is. És ez fordítva is így van, én is tudom mindenki jelszavát, pin-kódját stb.

Az, hogy tudom, illetve ők tudják az enyémet, nem ezt jelenti, hogy vissza kell élni a helyzettel.

Szerintem bizalom kérédése az egész. Ha olyan emberekkel lennék körülvéve, akiben csak egy ipicici bizalmatlanságot érzek, annak biztos nem árulnám el.

25N

Mindketten be szoktunk a másik gépén is jelentkezni olykor a saját fiókjainkba, úgyhogy mindkettőnk gépén el vannak mentve a belépési nevek és jelszavak, így a legegyszerűbb. Még egyszer sem néztük meg egymás emailjeit (max. ha mutattunk egymásnak valamit).

Szóval önmagában semmi gáz nincs azzal, ha tudunk a kódokról. Ha meg valaki bizalmatlan, meg sunyiban szaglászós típus, azt nem kell félteni, úgyis feltalálja magát...

A férjem minden kódomat tudja, és viszont. Hogy miért: van, hogy egymás bankkártyájáról veszünk le pénz, vagy indítunk utalást. Van, hogy rossz itthon a mobilnet, és felhívom, nézze meg az e-mailjeimet, vagy üssön le valamit a nevemben a Vaterán. A e-mailes jelszómat a gyerekek is tudják, van, hogy Őket kérem meg, nézzenek rá, miközben játszanak.

Viszont mindez nem jelenti azt, hogy kutakodunk egymás cuccában. Pl. új levél érkezésénél a férjem telefonon rákérdez, hogy megnyissa-e.

A gyerekek jelszavait is tudom, de soha nem használom. Kamaszok, tudják, hogy mit tölthetnek fel magukról, meg is szokták mutatni, így szükségtelennek érzem.