Férjem a múlt héten bevallota, hogy van valakije, és hogy szerelmes. Engem pedig úgy szeret, mintha a testvére volnék. Szerintetek lehet újra szerelmesnek lenni vkibe?

Egyszer olvastam egy cikket, pont ilyen történetre válaszolt egy nő, aki másféle alternatívákat követett.

A férje egyszer csak bevallotta neki, hogy szerelmes lett, a nő magába fordult, sírt sokat. De nem sokáig, ugyanis dacára akármilyen normának és tanácsnak, úgy érezte, a férjéért érdemes dolog félretenni büszkeségét és visszahódítania.

Akkor 3-szor találkoztak a héten, a szerető és a férje. Nagyon nehéz volt, de a nő úgy csinált, mintha nem vett volna róla tudomást. Helyette mindig mosolyogva várta a férjét, újra sminkelte magát, járt tornázni, külön programokat csinált, mikor a férjének kellett vigyázni a kisgyerekükre, finom, érdekes vacsorákkal várta. Soha, soha nem vitatkozott a szerető miatt, az ágyban is ugyanúgy viselkedett, ha még nem szenvedélyesebben, volt, hogy napközben is elcsábította.

A férje és a szeretője között a találkozások körülbelül 2 hónap után heti 2-re szűkültek, majd egy hónapra rá heti egyre, végül már nem találkoztak, szakítottak. A férje pedig bevallotta neki, hogy újra szerelmes belé, s hogy fantasztikus nő, soha többé nem tesz ilyet.

Ez a sztori úgy lebeg a szemem előtt, mint egy tanítómese. Én most pont egy olyan párkapcsolatban élek, amit érdemes lenne megmenteni. Persze én is megalázva érezném magam, de azt hiszem, csak úgy, mint a történetíró nő, én is mérlegelni tudnám, mi éri meg nekem jobban.

Ő félretett mindent, úgy érezte, "már csak azért se!"- mert emlékezett rá, tudta, hogy a férje az a férfi, aki mellett meg akar öregedni, akármilyen nők jöhetnek, s egy pillanatra megrezeghet a léc attól még ott voltak azok a csodálatos évek.

Ott azt hiszem, bevallotta a nő, hogy elhanyagolta előtte a partnerét, ott volt a kisgyerek, a napi teendők.

Na, ezt azért írtam le, hogy lehet így is, lehet lepontozni, ( a részleteket nem ismerem) én is szakítottam már meg kapcsolatot és nem bántam meg. Megcsalt, hazudott, megsértett, szemét volt. De tudtam, hogy nem akarom tovább. Most visszagondolva, nem hiszem, hogy e nélkül a megcsalás nélkül is együtt lettünk volna e ilyen sokáig, sőt, gyereket sem szültem volna neki, egyszerűen nem.

Remélem, így vagy úgy, de rendeződik az életed, s újra boldogok lesztek, férjeddel vagy nélküle.

Esetleg egy olyan félrelépés még megbocsájtható, de Nálam csak 1x, ami nem több 1-2 éjszakánál, érzelmek nincsenek, csak a "kémia", a vágyak! De itt szerelemről van szó, ami engem nagyon mellbe vágna, és meg sem tudnám bocsájtani, a bizalomról nem is beszélve! Vajon milyen lenne a házasság a továbbiakban?

Bár nem is biztos, hogy a férj még meg akarja menteni a házasságát..

....

Áhh.. Én tuti elválnék!! Komolyan elgondolkodtam.. de akkor is erre jutottam! Olyan megalázó helyzet.. arra várni, hogy a férj majd eldönti mit akar.. engem vagy a szeretőjét, Én meg csak várom a végeredményt, mint valami tárgy, hogy akkor kellek e vagy sem.. Fúúúúú.. Én válnék!

Kedves kérdező!

Már írtam neked, amiben azt tanácsoltam, h hagyd a francba, nincs vesztenivalód, hiszen ott a kisfiad és ha lezártad magadban te is meg tudsz ismerkedni még bárkivel utána!

Megdöbbentő számomra, h hány nő nézné el azt, ha megcsalnák.

"egy megcsalás még elmegy"... őrület.

Szerintem itt sokan bele sem gondolnak h ez mit jelent.

Hogy az az ember, akivel te jövőt építettél, számítottál rá, bíztál benne, gyereket szültél neki így becsapott téged!

Mi az, h te hódítsd vissza? Mik ezek az ostoba tanácsok?

Itt mindenki úgy csinál, mintha a nőnek kutya kötelessége volna nyelni egyet és foggal körömmel harcolni egy férfiért, aki ennyire megalázta a NŐT, aki szerette őt!

TE ettől jobbat érdemelsz, akármilyen is volt a kapcsolat minősége... és mindenki többet érdemel ettől, h hátbaszúrják, megcsalják! Mert ha egy kapcsolat nem jó, nem ebbe kell belemenni, h megcsaljuk a párunkat, hanem vagy megbeszéljük vagy ha tényleg nem megy, akkor csendben elválunk, h senkinek se fájjon... főleg ne egy kisgyereknek, aki szintén ugyanezt fogja később érezni, ha megérti, mi történt.

Nem a nő dolga lenne, h mindezek után még csábítgassa a férjét... aki egyszer félrelép, meg fogja tenni másodjára is. Neked van kedved kétségek közt őrlődni? Hol van, kivel van? Állandóan ezeken agyalni...mit miért mond vagy csinál? Elhiszem, h nehéz helyzetben vagy, mert 15 év nem kevés idő és konkrétan össze kellett volna a férjednek tennie a két kezét, h egy ilyen NŐ volt mellette, aki ennyi idő után is így érez iránta!

Ezekután úgy döntesz, ahogy akarsz, de én biztos nem tudnám túltenni magam azon, h a férjem így megalázott és el sem bírnám viselni azt a tudatot, h más nőhöz hozzáért úgy, ahogy egykor hozzám, hogy más nő is átélte azokat a pillanatokat vele, amiket velem, ami csak a miénk volt egykor!

Nekem ez nem menne, nem bírnám elfogadni, megemészteni.

Remélem helyesen döntesz, akármilyen nehéz is lesz és emelt fővel, kiegyensúlyozottan tudsz élni, nevelni a kisfiad és esetleg megismerkedni olyasvalakivel, aki tud szeretni!

Kedves utolsó válaszoló!

Minden szavaddal tökéletesen egyetértek.

Ha valakinek fontos a házassága, a családja nem kockáztatja semmiért. Aki megteszi annak saját magánkívül senki se számít.

Egyébként ha visszahódítod, utána minden egyes percbe benned lesz a félelem, hogy mikor jön újra egy szerelem a férjed életében. Én láttam már pár embert aki ezt csinálja.A párjuk a hosszú kapcsolatba beleunva 2-3 évente megtalálják a nagy szerelmet. A társuk mindig megalázkodik,hogy visszahódítsa. A kérdés, hogy megéri e mindez vagy keresel valakit aki tényleg szeret és boldog leszel vele.