Mit csináljak? Azt hiszem terhes vagyok és ezzel bajok lesznek. (lent bővebben)

En is 20 eves voltam amikor szultem a kislanyom, bar nekem volt munkahelyem es a parom sem volt ellene. Anyumnak csak akkor szoltam amikor 5 honapos voltam, akkor is azt mondta, hogy nem kellene meg gyerek!

Nem volt konnyu az eletem mert 1 eves koraba az apu elhagyott es egyedul csinaltam a dolgom.

4 eve van egy parom, aki nagyon jol egyezik a lanyommal, es akit apanak nez a lanyom.

Soha nem bantam meg a dontesemet :)) Igaz kemenyen megdolgoztam mindenunkert amink van.

Most 12 eves a lanyom, es olyan mintha a baratnom lenne:))

32/N

Csak a kérdést olvastam el, a válaszokat még nem. Azért írok, mert nálunk ugyanez volt a helyzet, neked annyival nehezebb, hogy nagy a kockázat, hogy többé nem lehet babád.

Tehát én 20 éves épphogy lettem, a párom 19, 3 hónapja találkozgattunk, még csak ismerkedtünk,mikor babás lettem. Mi hibánkból, felelőtlenek voltunk.

Együtt csináltuk a tesztet a barátommal és mikor két csíkos lett, csak annyit tudtunk, hogy szeretnénk és szeretjük egymást is. Én még tanultam, neki már volt saját kis keresete. Egyikünk szülei sem örültek, sőt!

Összeszedtem a kaktuszgyűjteményemet, ő is eladott egy-két dolgot, így mentünk életünk első albérletébe, ami egy pincében volt. De olcsó volt. Sosem kértünk segítséget a szülőktől, minden lehetőséget megragadtunk, hogy könnyebben boldoguljunk.

Sok mindenen átmentünk azóta, egy dolog mindig örök maradt, az egymás iránti szerelmünk.

Eltelt 13 év, ma már házasok vagyunk, pociban a 3. gyermekünk és sikerült házat, autót vennünk, a szüleink is megbékéltet hosszú évek múltán.

Ha a barátod tiszta szívvel melletted áll, én megtartanám. Ez a nehezebb út, főleg ha emiatt nem támogatnak és elfordulnak a szülők tőletek mint velünk történt.

De megéri, életünk legjobb döntése volt, hogy megtartottuk első gyermekünk.

Remélem minden boldogan alakul és kívánom a legjobbakat!