Mit tennétek, ha az alábbi eset esne meg?

A férjem 10 év után beleszeretett egy nőbe, mert hogy "ő az ideálja". A csajnak is van férje, de sz@r a kapcsoltuk, ő is oda van a páromért (állítólag). Egy ideje furcsán viselkedett, aztán lebukott, eleinte próbált tagadni, de aztán feladta, inkább bevallott mindent. Én szeretem őt, próbáltam mindent megtenni, hogy elfelejtse a csajt (persze a kezdeti balhék után), meg is ígérte, hogy nem beszélnek, nem találkoznak többet. Aztán megint lebukott, találkozni akart vele valami kamu fedősztorival, de azt mondtam, megyünk vele (én meg a két kisfiunk) mi is, erre megint borult a bili. Megmondtam neki, hogy vagy ő, vagy mi. Erre fél napot hezitált, mert nem tudta mit is akar. Erre én úgy döntöttem, nekem úgy nem éri meg, hogy "majd eldönti", másnap hajnalban összepakoltam a cuccainkat (ő ott téblábolt körülöttünk, és a sok süket duma -mint maradjunk barátok meg hasonlók- mellett benyögte, hogy de azért ha kiderül, hogy mégsem lesz így jó ...mármint neki, akkor ugye visszajövünk), és még a délelőtt folyamán elköltöztünk anyukámékhoz (ahol elég szűkösen voltunk, de szeretettel fogadtak minket). Nem telt el pár óra, és jött a telefon, hogy nem bírja ki nélkülünk, olyan rossz, hogy üres a ház, nagyon fontosak vagyunk neki, minket akar, stb. Bevallom, feléledt egy reményszikra bennem, de ha rajtam múlt volna, nem hatott volna meg a szövege. A kisebbik fiam viszont rettentően apás, egyszerűen imádja. Anyuéknál úgy viselkedett, mint egy felnőtt, pedig még csak 7 éves. Amikor apukám játszott vele, tudta, hogy nevetni kell, hát nevetett, bár látszott, csak azért, hogy mi örüljünk. Megkérdeztük, mit szeretne, azt mondta, hazamenni, de együtt. A nagyobbik fiam tartotta magát, de pár óra alatt megváltozott a viselkedése, kezelhetetlenné vált. Estére úgy döntöttem, menjünk haza. Amikor hazaértünk, a férjem ölelgetett minket, odabújt hozzám, azt éreztem, hogy tényleg komolyan gondolja.

Aztán másnapra ez már visszaszorult a kellemetlenebb érzések mögé, én sem tudtam úgy nézni rá, mint azelőtt, és ezt érezte is, hát ahelyett, hogy közeledni próbált volna, inkább újra távolodott tőlem. Csak annyit kértem, hogy tényleg szakítson meg minden kapcsolatot a csajjal. Ekkor derült ki, hogy még egy telefont is adott neki, hogy ki ne derüljön, ha hívják egymást. De azt mondta, vissza fogja kérni tőle. Mondtam neki, hogy akkor most, erre ő: nem. Akkor adja meg a telefonszámot, úgyis visszakéri, nem akarta. Miért? Mert nem. Mit vesz ki ebből bárki is? Persze, hogy nem akarja, hogy vége szakadjon a kapcsolatuknak. ...Kiderítettem a csaj férjének a munkahelyi telefonszámát, és felhívtam, elmondtam neki mindent. Kidobta otthonról a csajt a gyerekükkel együtt. (Van hova menniük, van egy lakásuk.) Azóta is a nyakára járok a férjemnek (buszsofőr, ha nem mennék vele, szinte nem is találkoznánk), hogy beszélgessünk. Most megint ott tartunk, hogy szeret, mint a gyerekei anyját, de neki a NŐ, az a másik csaj. És hogy idő kell neki, hogy elfelejtse (szerintem meg elsősorban akarat, de az nincs), de azért megemlítette, hogy a csaj most hogy különköltözött, megmondta neki, hogy ha úgy dönt, mehet oda hozzájuk. Egyfolytában azon gondolkozik, hogy mi lenne a jó (mármint neki), mert megmondták a "jó ismerősei", hogy ha elmegy tőlük, az csak eleinte lesz ám sz@r, aztán majd jobban fogja magát érezni. Ja és persze sajnál is, meg szeret, csak nem mint nőt. Meg a gyerekeinket is nagggyon szereti (de azért gondolkozik azon, hogy mi lenne ha elmenne). Azt mondja (lehet csak azért, mert "ezt akarom hallani" ), maradni akar, szeretné, ha javulna a helyzet, ennek ellenére nem szakítja meg a csajjal a kapcsolatot, nyilvánvalóan azért, hogy ha mégsem tudnánk rendbe hozni a dolgokat, akkor még mindig legyen hova mennie. Ettől viszont felfordul a gyomrom - csak egy lehetséges változat vagyok az ő boldogsága érdekében?!. Szóval most megint ott tartunk, mint mielőtt elköltöztünk.

Fogalmam sincs, mit csináljak. Szeretem őt, és megőrülök a gondolattól, hogy ő mást szeret. Szeretném visszakapni, visszahódítani, de pillanatnyilag -mivel tudom, hogy ő másik nőt szeret- szinte rosszul vagyok tőle. Egyszerűen nem jó semmi. Gőzöm sincs, mi lesz akár csak holnap, pláne később. Azt AKAROM, hogy visszaszeressen belém, és azt a q...t elfelejtse, de hogyan? Érdemes egyáltalán erőlködni? Mit csináljak?????????