Mit tennétek, ha az alábbi eset esne meg?
A férjem 10 év után beleszeretett egy nőbe, mert hogy "ő az ideálja". A csajnak is van férje, de sz@r a kapcsoltuk, ő is oda van a páromért (állítólag). Egy ideje furcsán viselkedett, aztán lebukott, eleinte próbált tagadni, de aztán feladta, inkább bevallott mindent. Én szeretem őt, próbáltam mindent megtenni, hogy elfelejtse a csajt (persze a kezdeti balhék után), meg is ígérte, hogy nem beszélnek, nem találkoznak többet. Aztán megint lebukott, találkozni akart vele valami kamu fedősztorival, de azt mondtam, megyünk vele (én meg a két kisfiunk) mi is, erre megint borult a bili. Megmondtam neki, hogy vagy ő, vagy mi. Erre fél napot hezitált, mert nem tudta mit is akar. Erre én úgy döntöttem, nekem úgy nem éri meg, hogy "majd eldönti", másnap hajnalban összepakoltam a cuccainkat (ő ott téblábolt körülöttünk, és a sok süket duma -mint maradjunk barátok meg hasonlók- mellett benyögte, hogy de azért ha kiderül, hogy mégsem lesz így jó ...mármint neki, akkor ugye visszajövünk), és még a délelőtt folyamán elköltöztünk anyukámékhoz (ahol elég szűkösen voltunk, de szeretettel fogadtak minket). Nem telt el pár óra, és jött a telefon, hogy nem bírja ki nélkülünk, olyan rossz, hogy üres a ház, nagyon fontosak vagyunk neki, minket akar, stb. Bevallom, feléledt egy reményszikra bennem, de ha rajtam múlt volna, nem hatott volna meg a szövege. A kisebbik fiam viszont rettentően apás, egyszerűen imádja. Anyuéknál úgy viselkedett, mint egy felnőtt, pedig még csak 7 éves. Amikor apukám játszott vele, tudta, hogy nevetni kell, hát nevetett, bár látszott, csak azért, hogy mi örüljünk. Megkérdeztük, mit szeretne, azt mondta, hazamenni, de együtt. A nagyobbik fiam tartotta magát, de pár óra alatt megváltozott a viselkedése, kezelhetetlenné vált. Estére úgy döntöttem, menjünk haza. Amikor hazaértünk, a férjem ölelgetett minket, odabújt hozzám, azt éreztem, hogy tényleg komolyan gondolja.
Aztán másnapra ez már visszaszorult a kellemetlenebb érzések mögé, én sem tudtam úgy nézni rá, mint azelőtt, és ezt érezte is, hát ahelyett, hogy közeledni próbált volna, inkább újra távolodott tőlem. Csak annyit kértem, hogy tényleg szakítson meg minden kapcsolatot a csajjal. Ekkor derült ki, hogy még egy telefont is adott neki, hogy ki ne derüljön, ha hívják egymást. De azt mondta, vissza fogja kérni tőle. Mondtam neki, hogy akkor most, erre ő: nem. Akkor adja meg a telefonszámot, úgyis visszakéri, nem akarta. Miért? Mert nem. Mit vesz ki ebből bárki is? Persze, hogy nem akarja, hogy vége szakadjon a kapcsolatuknak. ...Kiderítettem a csaj férjének a munkahelyi telefonszámát, és felhívtam, elmondtam neki mindent. Kidobta otthonról a csajt a gyerekükkel együtt. (Van hova menniük, van egy lakásuk.) Azóta is a nyakára járok a férjemnek (buszsofőr, ha nem mennék vele, szinte nem is találkoznánk), hogy beszélgessünk. Most megint ott tartunk, hogy szeret, mint a gyerekei anyját, de neki a NŐ, az a másik csaj. És hogy idő kell neki, hogy elfelejtse (szerintem meg elsősorban akarat, de az nincs), de azért megemlítette, hogy a csaj most hogy különköltözött, megmondta neki, hogy ha úgy dönt, mehet oda hozzájuk. Egyfolytában azon gondolkozik, hogy mi lenne a jó (mármint neki), mert megmondták a "jó ismerősei", hogy ha elmegy tőlük, az csak eleinte lesz ám sz@r, aztán majd jobban fogja magát érezni. Ja és persze sajnál is, meg szeret, csak nem mint nőt. Meg a gyerekeinket is nagggyon szereti (de azért gondolkozik azon, hogy mi lenne ha elmenne). Azt mondja (lehet csak azért, mert "ezt akarom hallani" ), maradni akar, szeretné, ha javulna a helyzet, ennek ellenére nem szakítja meg a csajjal a kapcsolatot, nyilvánvalóan azért, hogy ha mégsem tudnánk rendbe hozni a dolgokat, akkor még mindig legyen hova mennie. Ettől viszont felfordul a gyomrom - csak egy lehetséges változat vagyok az ő boldogsága érdekében?!. Szóval most megint ott tartunk, mint mielőtt elköltöztünk.
Fogalmam sincs, mit csináljak. Szeretem őt, és megőrülök a gondolattól, hogy ő mást szeret. Szeretném visszakapni, visszahódítani, de pillanatnyilag -mivel tudom, hogy ő másik nőt szeret- szinte rosszul vagyok tőle. Egyszerűen nem jó semmi. Gőzöm sincs, mi lesz akár csak holnap, pláne később. Azt AKAROM, hogy visszaszeressen belém, és azt a q...t elfelejtse, de hogyan? Érdemes egyáltalán erőlködni? Mit csináljak?????????
Nagyon szép az, amit leírtál 20.20-as válaszoló. De nem feltétlenül igaz. Nagyjából ilyen szituban voltam pár éve, mint a kérdező. Pökhendien elvonult a férjem, majd nekiállt könyörögni, hogy visszajöhessen. Visszajött. és kb. három év múlva ismét megcsalt. Na most véglegesen törlöm az életemből.
Kedves kérdező! Nagyon nehéz lehet most neked, de szedd össze magad. Már az is bőven megalázó, ami eddig történt, ne hagyd, hogy tovább fajuljanak a dolgok. Márcsak a gyerekek miatt sem. Ne Te költözz a gyerekekkel, hanem inkább a férjed menjen.
nem olvastam el a többi véleményt, így csak azt írom, amit én gondolok. szerintem jó lenne, ha most elköltöznétek és nem rohannátok vissza az első szóra.
Adj magadnak időt, lehet, hogy ha megnyugodnál, nem találkoznátok egy darabig rájönnél, hogy nem érdemes érte harcolnod. Lehet, hogy Ő meg pont az ellenkezőjére jönne rá, hogy Te(és persze a két gyerek) kelletek neki.
Semmiképpen ne erőltesd, ne menj utána, mert ezzel egyre csak a másik csaj karjaiba kergeted őt. Bármilyen nehéz is menjetek külön, aztán majd az idő megoldja a dolgokat.
kívánom, hogy minden a legjobban alakuljon!!!
A párod nagyon megalázóan viselkedett veled. El tudom képzelni, hogy az emberek idővel kiszeretnek a párjukból, és másba lesznek szerelmesek, de azt nem így szokták intézni. Hanem szépen elválnak, s utána jöhet a nagy "igazi szerelem". És nem tartják otthon "anyát" cselédnek, aki felneveli a gyerekeket, ők meg közben mást dugnak. Az ideált, b.sszus. Ha kell neki a NŐ (ez is milyen megalázó, hogy a másikat nőnek nevezik, téged pedig nem tart annak), akkor cuccoljon oda. Én a helyedben holnap összecsomagolnám a dolgait, és kiraknám az ajtó elé. Menjen, és ott gondolkozzon rajta. Nem fogadnám vissza, mert látod, hogy úgysem lesz jó vége. Csak megtanulná, hogy téged rongyként lehet használni.
Igazad van abban, hogy felfordul a gyomrod: ez gusztustalan, amit a férjed művel. Elhiszem, hogy azt akarod, hogy visszaszeressen beléd, de most őszintén: NEKED kellene egy olyan férfi, aki ennyiszer átver, téged "talonban tart", és még a szemedbe mondja, hogy neki te nem vagy nő? Teljesen megaláz, többszörösen visszaél a bizalmaddal, és még ahhoz is van képe, hogy elmondja neked, hogy visszajönne hozzád, ha a másikkal nem jönne össze? Úristen, mekkora féreg...
A gyerekeid biztosan levesznek egy csomó mindent. De attól, hogy ti nem éltek együtt, ők még láthatják az apjukat. De azért, hogy a gyerekeknek legyen apjuk, ne maradj vele. Gondolj bele, hogy milyen mintát látnának: anya rendezi a háztartást, apának pedig van egy barátnője. Én elválnék, lehetőleg minél hamarabb.
Nagyon köszönöm a sok választ és a tanácsokat. Jól esik az együttérzés, bár elszomorít a megfestett jövőnk. Én még mindig reménykedek (nem olyan rossz ember ő, mint ahogy ki lehetett venni esetleg a soraimból, és eddig nője sem volt - tudtommal), hogy csak megbolondult és rájön, mi a jó választás. Szerencsére olyanok is vannak a barátai között, akik idiótának mondják, hogy akár csak megtette is ezt, de egy szerelmes embernek mindez semmit sem jelent.
Sosem voltam féltékeny típus (hiba, vagy szerencse, ki tudja),úgy érzem, ha bebizonyítaná, hogy tényleg minket (és persze engem) akar, akkor meg tudnék benne bízni annyira, hogy ne bántsam a féltékenykedésemmel a jövőben.
Nem akarok "vesztes feleség" lenni, de nem bírom tartani magam, egyfolytában bőgök.
Egyébként a ház 80 %-ban az övé, és már azt is mondta, hogy ő elmegy, mi meg maradjunk ott, de se a hitel részleteit, se a rezsit, se a ház fenntartását nem tudnám fizetni a minimálbéremből. Igaz, csak egy kisparasztház, de fizetésem nem is takarná az összes kiadást. Arról nem is beszélve, hogy itt minden rá emlékeztetne.
Most ennyit tudtam írni, pedig zsonganak a fejemben a gondolatok, csak annyira kivette már belőlem a sok idegeskedés meg bőgés az erőt, hogy mindjárt összeesek az álmosságtól.
Még egyszer köszönöm mindenkinek a válaszokat, és nektek is minden jót kívánok.
Őszintén sajnálom, ami veled történt. A legjobb amit tehetsz (szerintem), hogy elengeded. Foglalkozz magaddal, a gyerekekkel, viselkedj úgy, mint aki komolyan vette, amit a férjed mondott, hogy neki a másik a nő, és ehhez tartsd magad. Csinálja magadnak programokat, vele legyél távolságtartó, normális. Szerintem ez az egyetlen esély a kapcsolat javítására, és ha az nem is jön be, magadnak jót teszel mindenképpen. Keress ismerősöket, barátokat.
Nagyon rossz, hogy a férjedért két nő küzd, ti. ez neki igen jó. Szabhatsz neki határidőt is, de ehhez tartsd magad utána,különben nincs értelme.
És tudom, hogy nagyon fáj.
Amíg nem jártam ebben a cipőben addig én is iszonyúan öntudatos voltam! Velem soha nem tehetik ezt meg! Mehet amerre akar! Aha! Biztos így volt...
Kérem, hogy csak az írjon aki átélt ilyet!
Ment a vívódás nálunk is 2 hétig. Aztán elköltöztem. Nem jelentettem be csak mire hazaért nem voltam otthon. Na, akkor az kicsit megrázta! Addig csak lavírozott, hogy nem kell döntenie és majd lesz valahogy. Napokig nem vettem fel a telefont, megkértem a barátaimat ne mondják meg hol vagyok csak annyit, hogy jó helyen. Majd elkezdünk sms-ben és telefonon beszélni. Hiába volt meg végre a szabadsága, nem tudott neki örülni. Ha találkozott a másikkal szenvedés volt neki az egész, elkezdett rá haragudni. Átértékelte a kapcsolatunkat és engem is. Olyannak látott, mint amikor megismert és megszeretett. Öntudatosnak, büszkének és vidámnak. Ha beszéltünk kimért voltam vele és olyan, mint aki már lezárta... könnyű lelki terror. Azt elmondtam, hogy szerettem és szeretem, de nagyot hibázott és elcseszte. Így tudta, hogy mit érzek és harcolnia kell. 2 hétig még nem mentem haza. Kell az idő, hogy Te is tisztán láss! Aztán adtam neki még egy esélyt. Tudatosítani kell benne, hogy ha adsz is neki esélyt: az az UTOLSÓ! Egy telefon a qnak vagy egy sms és te újra ott hagyod! Végleg!
Én úgy gondolom, hogy csak akkor nyerheted meg ezt a harcot (ha megnyerheted) ha elmész! Ha ott vagy mellette és látja, hogy vergődsz és kinlódsz és faggatod az csak eltaszítja tőled. Ha ott vagy nem fogsz hiányozni! Mérges lesz rád és e miatt fog dönteni, dühből, ami neked nem lesz jó!
A barátnőm nem költözött el amikor náluk volt balhé. Felőrölte a maradék esélyét is azzal, hogy kapaszkodott a pasiba és nyaggadta.
A döntés a te kezedben van!
Vagy méltósággal kilépsz és talán visszajön, vagy megkeseríted ezt az időszakot mind a kettőtöknek és a kifáradás dönt. Akkor viszont a másik nyer nagy valószínűséggel, mert neki könnyebb, nála nincs akkora nyomás, jobb ott lennie a párodnak és arra menekül.
Ja, ez 6 éve volt...
Azóta együtt vagyunk. Kellett azért sok idő, hogy feldolgozzam és újra bízzak. Néha sajnos (nem szabadna)a fejéhez vágom, de már csak olyan csipkelődve. Pl.:na, vasaljon rád a kis kedvesed! Ilyenkor mindig elmondja, hogy mennyire sajnálja és nem is érti, hogyan lehetett ilyen hülye. Szóval, van remény...
Nagyon szorítok neked!
OKOSAN, NE ÉRZELEMBŐL!
Az előző és előzőelőző vagyok!
Bocs, de mindig eszembe jut valami! :)
Ne költözz rögtön haza ha keres! Mond meg neki, hogy neked idő kell, hogy helyre tedd magadban a dolgokat. Randizgassatok újra. Találkozzatok itt-ott és legyél mindig hiper csinos és vidám. Lásson olyannak mint régen! És TILOS megkérdezni, hogy mi van a másikkal! Ha azt érzi, hogy ha téged választ és ez fog rá várni az nem jó. Arról kell meggyőznöd, hogy ha visszajön nem fogod keresztre feszíteni naponta ezzel. Tudom, hogy nehéz, tudom, de csak így mehet. Le kell ülni egyszer átbeszélni, hogy miért volt ez az egész és utána nem szabad felhozni.
Szia
nagyon sajnálom ami vered történt!
az ker apám aki felnevelt ugy h mondhatjuk ugy h az apádm
is ezt csinálta ker anyámmal 28 év után!
igaz mindig megcsalta de ugy h nem tudott rolla!
egyszer csak kikezdett a kocsmáros feleségével akivel ugy volt mint ha édes testvérek lennének(a tulajjal)
ment ez kb 4 hónapig és utánna kiderült minden!eljátszatta azt bk 5-6 h elmegy és haza jön
ker anyám könyörgött neki sirt,alkoholba menekült
pedig ö is szép 46 éves gyönyörü nö
de nem adott magára ugy volt egész nap ahogy az Isten megáldta de most megint ithol van ker apu
kb 2 hónapja vagy kevesebb valamivel
azóta ker anyu öltözik ad magára hozzáteszem h a boltol tovább nem megy,de ker anyut inkább az alkohol miadt hagyta el mert 20 éven keresztül ivott!nem tudott sehol viselkedni mindenhol gyorsan hamar berúgott és le szégyenitett minket!és rá adásul soha nem vallota be h iszik össze vissza hazudik(dott)mindent de azt h iszik seoha nem vallota be!hiába ithol van ker apu ugyan ugy megissza délelött
sok sikert nekeed,remélem sikerül vissza szerezned!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!