Mit tennétek, ha az alábbi eset esne meg?
A férjem 10 év után beleszeretett egy nőbe, mert hogy "ő az ideálja". A csajnak is van férje, de sz@r a kapcsoltuk, ő is oda van a páromért (állítólag). Egy ideje furcsán viselkedett, aztán lebukott, eleinte próbált tagadni, de aztán feladta, inkább bevallott mindent. Én szeretem őt, próbáltam mindent megtenni, hogy elfelejtse a csajt (persze a kezdeti balhék után), meg is ígérte, hogy nem beszélnek, nem találkoznak többet. Aztán megint lebukott, találkozni akart vele valami kamu fedősztorival, de azt mondtam, megyünk vele (én meg a két kisfiunk) mi is, erre megint borult a bili. Megmondtam neki, hogy vagy ő, vagy mi. Erre fél napot hezitált, mert nem tudta mit is akar. Erre én úgy döntöttem, nekem úgy nem éri meg, hogy "majd eldönti", másnap hajnalban összepakoltam a cuccainkat (ő ott téblábolt körülöttünk, és a sok süket duma -mint maradjunk barátok meg hasonlók- mellett benyögte, hogy de azért ha kiderül, hogy mégsem lesz így jó ...mármint neki, akkor ugye visszajövünk), és még a délelőtt folyamán elköltöztünk anyukámékhoz (ahol elég szűkösen voltunk, de szeretettel fogadtak minket). Nem telt el pár óra, és jött a telefon, hogy nem bírja ki nélkülünk, olyan rossz, hogy üres a ház, nagyon fontosak vagyunk neki, minket akar, stb. Bevallom, feléledt egy reményszikra bennem, de ha rajtam múlt volna, nem hatott volna meg a szövege. A kisebbik fiam viszont rettentően apás, egyszerűen imádja. Anyuéknál úgy viselkedett, mint egy felnőtt, pedig még csak 7 éves. Amikor apukám játszott vele, tudta, hogy nevetni kell, hát nevetett, bár látszott, csak azért, hogy mi örüljünk. Megkérdeztük, mit szeretne, azt mondta, hazamenni, de együtt. A nagyobbik fiam tartotta magát, de pár óra alatt megváltozott a viselkedése, kezelhetetlenné vált. Estére úgy döntöttem, menjünk haza. Amikor hazaértünk, a férjem ölelgetett minket, odabújt hozzám, azt éreztem, hogy tényleg komolyan gondolja.
Aztán másnapra ez már visszaszorult a kellemetlenebb érzések mögé, én sem tudtam úgy nézni rá, mint azelőtt, és ezt érezte is, hát ahelyett, hogy közeledni próbált volna, inkább újra távolodott tőlem. Csak annyit kértem, hogy tényleg szakítson meg minden kapcsolatot a csajjal. Ekkor derült ki, hogy még egy telefont is adott neki, hogy ki ne derüljön, ha hívják egymást. De azt mondta, vissza fogja kérni tőle. Mondtam neki, hogy akkor most, erre ő: nem. Akkor adja meg a telefonszámot, úgyis visszakéri, nem akarta. Miért? Mert nem. Mit vesz ki ebből bárki is? Persze, hogy nem akarja, hogy vége szakadjon a kapcsolatuknak. ...Kiderítettem a csaj férjének a munkahelyi telefonszámát, és felhívtam, elmondtam neki mindent. Kidobta otthonról a csajt a gyerekükkel együtt. (Van hova menniük, van egy lakásuk.) Azóta is a nyakára járok a férjemnek (buszsofőr, ha nem mennék vele, szinte nem is találkoznánk), hogy beszélgessünk. Most megint ott tartunk, hogy szeret, mint a gyerekei anyját, de neki a NŐ, az a másik csaj. És hogy idő kell neki, hogy elfelejtse (szerintem meg elsősorban akarat, de az nincs), de azért megemlítette, hogy a csaj most hogy különköltözött, megmondta neki, hogy ha úgy dönt, mehet oda hozzájuk. Egyfolytában azon gondolkozik, hogy mi lenne a jó (mármint neki), mert megmondták a "jó ismerősei", hogy ha elmegy tőlük, az csak eleinte lesz ám sz@r, aztán majd jobban fogja magát érezni. Ja és persze sajnál is, meg szeret, csak nem mint nőt. Meg a gyerekeinket is nagggyon szereti (de azért gondolkozik azon, hogy mi lenne ha elmenne). Azt mondja (lehet csak azért, mert "ezt akarom hallani" ), maradni akar, szeretné, ha javulna a helyzet, ennek ellenére nem szakítja meg a csajjal a kapcsolatot, nyilvánvalóan azért, hogy ha mégsem tudnánk rendbe hozni a dolgokat, akkor még mindig legyen hova mennie. Ettől viszont felfordul a gyomrom - csak egy lehetséges változat vagyok az ő boldogsága érdekében?!. Szóval most megint ott tartunk, mint mielőtt elköltöztünk.
Fogalmam sincs, mit csináljak. Szeretem őt, és megőrülök a gondolattól, hogy ő mást szeret. Szeretném visszakapni, visszahódítani, de pillanatnyilag -mivel tudom, hogy ő másik nőt szeret- szinte rosszul vagyok tőle. Egyszerűen nem jó semmi. Gőzöm sincs, mi lesz akár csak holnap, pláne később. Azt AKAROM, hogy visszaszeressen belém, és azt a q...t elfelejtse, de hogyan? Érdemes egyáltalán erőlködni? Mit csináljak?????????
Mi az hogy megtalálta az igazit? 2gyerek után Ő már ne nagyon találjon meg senkit! Ott a 2gyerek,szerető felesége,azt a nőt meg jobb lenne elfelejtenie. A saját gyerekeit nem nevelné,a nő gyerekét meg igen?Hát szép. Szerintem nem neki kéne ezen morfondírozni,hogy elhagyjon-e téged/titeket,vagy nem,Hanem neked. Menj el tőle! Szereted,elhiszed. De ilyen férfi mellett nem lehet élni...akinek a fejében megfordul aza gondolat,hogy Milenne ha.. ÚJNŐ,MÁSIKGYEREK. Ez szégyen. Menj el tőle,menjetek a szüleidhez, Szép vagy(szerintem:])okos,vannak gyerekeid ugyan,de nem baj!Találhatsz egy olyan férfit,aki megbecsül! Nem ilyet. Nekem a férjem 24éves,énis ennyi vagyok,nem vagyunk gazdagok, 1gyerekünk van. De nagyon megbecsül,szerényen élünk,mindenünk megvan. Nem szenvedünk semmiben hiányt,szeretetben sem. Ne hagyd magad ilyen férfinak!
Szorítok neked. Szia
Együtt érzek veld! (Engem is pár napja hagyott el a férjem, mint derült égből...) Úgyhogy már végigzongoráztam a saját problémám miatt a kérdéseidet. Bőgtem annyit, hogy állandóan dagadt volt a szemem, de nincs mit tenni:
-a bizalom elveszett, ezután, ha együtt maradtok, már mindig benned lesz a valahol a kisördög, vajon megcsal?
-szereted, de ő nem, és ez szép lassan felőröl, mert nem kapcs (őszinte) simogatást testi-lelki értelemben, és lehet, hogy lassan, de ugyanoda juttok, mint most.
-a gyerekek is szenvednek, de kérdés, mi a jobb, most túllenni rajta (aztán a normális kapcsolatot tartani vele, mint apával), vagy évekik megy köztetek az öldöklés, veszekedés, vita, amit ők szenvednek meg a legjobban!
Jaj, nincs könnyű dolgod, kívánom a lehető legjobbakat!
Nem sok esélyed van, mert a férjed szerelmes.
Én is majdnem ilyen helyzetben voltan több évvel ezelött, két évig húztam a dolgot, hogy hátha javul köztünk ujra a kapcsolat. Ez nem jött be, de én kaptam egy idegösszeomlást a sok lenyelt stresstöl és majdnem fél évig táppénzen voltam. Utánna levontam a tanulságot, a gyerekekkel elköltöztem a nagymamámhoz, aki a háza egy részét mindig kiadta valakinek albérletbe és most én vettem ki. Az elsö hónapok elég nehezek voltak, de utánna kialakult az új életünk.
Egy idö után én is találtam egy nagyon rendes férfit, aki a mai napig a párom és szépen élünk egymással.
Szerintem vond le a következtetést és küld el a barátnöjéhez, de végleg. Ebböl már nem lesz semmi rendes házasság. (De a gyerekeidet ne tiltsad el az apjuktól!)
Tudom, hogy miről beszélsz! Én is végig csináltam ezt!
"Ha igazán szeretsz valakit engedd el,ha visszajön örökké a tied ha nem akkor sohasem volt az...."
Hozzám visszajött...
értem, hogy szereted, de tényleg ez kell neked? a folytonos félelem, hogy mikor csal meg újra? és ne haragudj, de inkább a féreg szót használnám a férjedre, h ezt meg tudta tenni veled, meg a gyerekekkel, nem a nőt qrváznám...miért nektek kellett/kell költözni?
miért nem a férjednek?
szerintem rakd ki szépen, így talán ráébred, hogy mit is csinált...:( nagyon sok erőt kívánok Neked, bárhogyan is döntesz!!!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!