Hogy lehet képes egy apa tudomást sem venni a gyermekéről? És miért nem ítéli el őket senki?

Én 6 éves voltam az öcsém pedig 1 éves,mikor apám elvált anyutól egy nála 10 évvel fiatalabb tyúk miatt.Anyu évekig küszködött,hogy eltartson minket,én abban az évben kerültem iskolába,és még ott volt az a lakáshitel is amit apámmal vettek föl.Apám évekig nem fizetett gyerektartást csak az után,hogy anyu többször feljelentette.14 éves elmúltam mikor újra belépett az életünkbe,de miután 15 évesen összevesztem az új feleségével(a kis rihonya az anyukámat szidta és dirigálni akart nekem)nem mondhatnám,hogy összetöri magát azért,hogy láthasson minket.Utoljára 5 éve láttam,nem keres minket és mi sem őt.Azóta már a harmadik feleségét fogyasztja(ezt az apai nagyapámtól hallottam),de féltestvérről nem tudok.Azóta anyukámnak nem volt senkije,ugyanis apám teljesen összetörte a női önbecsülését,mikor öcsémmel volt terhes,azt mondta,hogy a terhesség a nőknél egy formabontás.De akkor mi a jó fenének nősül meg az ilyen?Én sem boldogulok a férfiakkal,de nem is akarok,jobb nekem nélkülük.

Érdekes módon a társadalom sokkal jobban elítéli azt az anyát,aki otthagyja a gyermekét,mint az apát ugyan ezért.Nem értem,hogy miért,hiszen az apa is szülő,a felelősség az övé is,nem csak megcsinálni kell a gyereket,hanem gondoskodni is kell róla.Egy nő nem tudja csak úgy lerázni magáról a felelősséget mint egy férfi.Tisztelem,szeretem és becsülöm édesanyámat,hiszen mindent megtett azért,hogy felneveljen minket,de ha egyszer megjelenne nálunk az apám jópofizni,lehet kést döfnék abba a gonosz szívébe.Az ilyen ember azt sem érdemli meg,hogy éljen.

Az, hogy nem ítéli el őket senki, pont, hogy nem igaz. Többnyire mindig az apa a s*emét, a szegény nőt meg mindenki sajnálja, akit otthagyott az a r*hadék férj. Én meg ezt utálom.

Elmesélem édesapám esetét. 20 éves volt, amikor a volt felesége (aki akkor még csak a barátnője volt) hazudott apámnak arról, hogy beszedte a fogamzásgátlóját, ugyanis akkor már egy ideje apám a szakítást fontolgatta, és ezt a volt felesége visszahallotta, és kitalálta, hogy majd egy gyerekkel megfogja apámat. Persze egyből teherbe is esett, és apám "nehogy szégyen érje" a nőt, elvette feleségül. Végül úgy tűnt, jól alakulnak a dolgok, született még egy lányuk. 4 évet voltak így együtt. Egyik nap, mikor apám ment haza a munkából, a felesége egy bőrönddel várta, amiben összecsomagolt apámnak egy hétre való ruhát, és közölte, hogy takarodjon, mert neki más férfi van az életében. Amikor apám nem akart elmenni, rendőrrel fenyegetőzött, úgyhogy apám végül fogta magát, és lelépett. Az még hozzá tartozik a történethez, hogy előtte a kedves neje a közös bankszámláról az összes pénzüket leszedte.

Apám próbálta látogatni a lányait, de mindenféle kifogások miatt hol ezért, hol azért nem adta őket oda a volt feleség. Végül apám feladta a próbálkozást, évekig külföldön is dolgozott, szóval egyáltalán nem látta a lányokat. Aztán hazajött Németországból, egy csomó ajándékkal megrakodva, hogy meglepi a gyerekeit karácsonyra. A találkozó meg is volt beszélve, és úgy tűnt, apám több év után végre láthatja a lányokat. Amikor a volt neje házához ért, a volt felesége beállt az ajtóba, közölte, hogy be nem léphet a házba, mert ő egy agresszív, alkoholista vadállat (apám sose ivott), és ha még egyszer kezet emel a lányaira, akkor apámra ráhívja a zsarukat. (Apám soha nem is verte őket, ahogy engem sem.) Mindezt persze ordítva üvöltötte, hogy lehetőleg az egész utca hallja. Aztán a nő elkezdett látványosan sírni, hogy ő mennyit szenvedett az évek során, és hogy apám milyen k**sög, hogy most beállít így, se szó, se beszéd, és azt hiszi, pénzzel megveheti a gyerekeit. Aztán kitépte apám kezéből a drága német ajándékokat, és beviharzott a házba. Persze az egész utca végignézte a jelenetet, apám meg hazakullogott.

Aztán amikor újabb évekkel később a közös lakás ügyében pereskedtek a volt feleségével, akkor a lányai rá se akartak nézni, magázták, és amikor apám próbált kedveskedni hozzájuk, akkor közölték, hogy ők egy ilyen tetű sz*métládával nem állnak szóba.

És akkor mindezek mellett évekig persze szidták apámat a háta mögött a városban a jónépek, hogy milyen sz*r alak, hogy meglépett két gyerek mellől, és milyen apa az, aki nem is látogatja őket.

Szóval nekem ilyenkor kinyílik a bicska a zsebemben, amikor ilyeneket olvasok. A nők tudnak ám iszonyú rosszindulatúak lenni, ha akarnak, és a nagyonszemét volt férjek életét tönkre tudják ám tenni elég alaposan... és tudod, kedves kérdező, apám is ott tart már, hogy amikor megkérdezik, hogy hány gyereke van, mindig csak engem, meg a bátyámat mondja. Múltkor azt mondta nekem, azért, mert a lányaival semmiféle kötődése sincs már, meg ha ennyire gyűlölik, mert az anyjuk így ellene oltotta őket, akkor az ellen úgysem tud mit csinálni... és sokkal könnyebb azt mondani, hogy csak mi vagyunk a gyerekei.

És amúgy azt sem hiszem, hogy ez a két lány annyira vágyna apám szeretetére.

#13 és 16

gondoltam értelmes, felnőtt embereknek nem kell leírni, hogy "vannak kivételek". Én a nagy átlagról beszéltem.