Miért baj az hogy én így gondolkodok?
A helyzet a következő..fősulira járok gy felsőfokú képzésre,most fogok végezni,hetek kérdése..:) Vőlegényem van,akivel már laktunk együtt,de anyagiak miatt szétköltöztünk.Most arra várunk,hogy befejezzem a sulit,és megtudjuk,hogy felvették-e őt az egyetemre...és összeköltözünk ismét...Tehát,komoly kapcsolatom van,seretjük egymást,ezzel nincs is gond.Csakhogy ugye én már a párommal való közös életemre,jövőnkre gondolok.Pl. jelenleg is kertészkedünk anyummal,dédimmel,meg mamámmal(3 kert is van ha úgy vesszük)szóval,anyummal beszéltük hogy a termésből úgy teszünk el télire hogy majd abból nekünk is jusson a párommal.Szeretek kertészkedni,kint gyomlálgatni,ültetgetni...mindent,ami ezzel jár..szeretnék állatot tartani majd,erre lehetőség meg is lesz..Jelenleg nekünk nincsen állatunk a cicuson kívül,pároméknak igen..amikor náluk vagyok,akkor is sokat besegítek jövendőbeli anyósoméknak a jószágok meg a kert körül...tehát,nem ismeretlen fogalom számomra a munka.
A problémám az,hogy ha vagy a suliban vagy egy másik barátnőmmel beszélgetek,és szóba kerül hogy ki mit tervezget,még én vagyok hülyének nézve.Multkorjában egyik pesti csoporttársam megjegyezte,hogy Ő ugyan biztos nem túrná a földet...egy másik csoporttársam,aki Esztergomban lakik,az meg csak húzta a szemöldökét,hogy én szeretek kertészkedni,meg állatok körül dolgozgatni..a helybéli barátnőmön is azt látom,hogy nem tetszik neki ahogyan én gondolkodom..Pedig többéves tapasztalat,meg a család tapasztalata alapján,igenis jól jön az embernek szerintem,ha saját kiskertje van...hát még ha tart pár tyúkot is,ha disznót nem is..
Én így gondolkodok..szeretném megteremteni majd azt,ami nekünk kell a párommal,illetve ha lesz gyerkőc,akkor a kiscsaládunk részére..:)
Tudom,milyen munkával járnak ezek a dolgok,de ezek engem kikapcsolnak,felüdítenek,szeretek ilyeneket csinálni.Ez miért baj a barátnőimnek,csoporttársaimnak?Miért baj hogy én nem egy panelban akarok élni,hermetikusan elzárva mindenféle munkától?
A helybeli barátnőm meg pluszba azt is duruzsolja a fülembe hogy nekem is kell a szórakozás,a barátok,ne ragaszkodjak mindenáron egy lagzihoz,házassághoz,éljem ki magam..Mondtam neki is,hogy ezt az éljem ki magam dumát felejtse el...úgy tudom utálni ezt a kifejezést.Régen,anyáink korában érdekes módon,nem a kiélni akarás volt a nők,férfiak elsődleges célja..és mégis itt vannak x év házasság után...anyumék 22,anyósék 28, papámék 55...
Azt tudni kell,hogy én gyerekként is érettebbnek számítottam mint a többigyerek,mint a barátnőm..viszont fiatalon nagyon kerestem az utamat ami a szerelmet illeti,sok minden hülyeségbe belugrottam..pasik,bulik..etc..de szerencsére megtaláltam a páromat.Abarátnőm fordítva kezdte..15 évesen egy 8 hónapos kapcsolat, 16 évesen meg összejött a voltpárjával,akivel közel 4 évig voltak együtt..azóta pasizik,bulizik(nem velem) mindenki a spanja..holott régebben teljesen visszahúzódó volt,mindig a se.gemben lógott,ha elkezdtem mással barátkozni,kiakadt, stb...Ő most éli meg a lázadó korszakát..oké,tiszteletben tartom,nem véleményezhetem,Ő dolga.De akkor ő miért ítéli el azt ahogyan én gondolkodok?Miért baj az,hogy 21 évesen nekem már a jövőn jár az eszem?
Miért baj az hogy én így gondolkodok?
Fordítsuk meg!
Miért baj, hogy ők nem így gondolkodnak?
Felesleges rácsodálkozni arra, hogy az emberek különbözőek.
Sőt, én vagyok rá a példa, hogy még változhat is egy-két nézet. Vidéki kisvárosban nőttem fel. Megvesztem érte 18 évesen, hogy a fővárosba költözhessek, lehetőleg a belvárosba. Eltelt tíz év, most már menekülnék innen.
Gyerekkoromban szó szerint lefizettek a szüleim, hogy valamit bogarásszak a kertben (néha szó szerint, mert én gyűjtöttem be a krumplibogarakat :)), de utáltam.
Most a szobanövényeimet elkezdtem átültetni, mert haldokoltak, volt, amit dugványoztam is. Ahogy a neten keresgéltem, hogy egyáltalán hogy hívják az adott növényt és mit kell vele csinálni, megtetszett ez az egész. Most már szívesen kertészkednék, tetszik a dolog.
Sőt, gyerekkoromban elborzadva néztem, ahogy a falun élő unokatesóim mennek disznókat és teheneket ganajozni, én az istálló előtt fintorogtam, hogy büdösek. Aztán idővel már nem zavart a szag és a munka se tűnt annyira visszataszítónak. Tavaly 5 perc öklendezés és ki-be mászkálás után egészen megszoktam és gond nélkül segítettem nekik.
A másik, miért lepődünk meg azon, hogy az emberek többsége az egyetlen üdvözítő véleménynek a sajátjukat tartják és próbálnak meggyőzni téged is róla?
Kamaszkoromban amolyan turbo-ateista voltam. Vitába szálltam vallásos emberekkel, hogy miért hülyeség Istenben hinni. Vallásos azóta se lettem, viszont megtanultam elfogadni mások nézetét - főleg, hogy én is ezt várom viszont. Azóta szinte minden nagyobb vallásból van ismerősöm, barátom. Amellett, hogy tiszteletben tartjuk egymás nézeteit, nagyon érdekes dolgokat tudtam meg a vallásukról. Ezáltal a történelmükről is.
Fordítva szintén. Van egy itt élő izraeli, vallásos barátom. Őt én vittem be életében először keresztény templomba és tetszett neki. Sőt, tanulmányozza a keresztény kultúrát, mert rájött, hogy Európában a kultúra és a történelem eléggé összefonódott ezzel. Teszem azt, ő a karácsonyt azt se tudta, hogy eszik vagy isszák. Most már ismeri a mi ünnepeink származását, ahogy ő is elmesélte, bemutatta nekem a sajátjaikat. Shabbat-ebédre is meghívott, nagyon érdekes élmény volt!
Én is vidéken éltem gyerekként, de már 15 éve a fővárosban ,és szeretem a nagyvárosi életet, a belvárosi lakást, azt, hogy sosem unatkozom. Viszont nagyon szép dolog a természet, az állatok, tehát elhiszem, hogy Téged ez örömmel tölt el. Az a legfontosabb, hogy szeresd, amit csinálsz, ahol élsz. Persze a másik oldalt is meg kell értened, 21 évesen a legtöbb embernek még a pörgés, a kalandok a legfontosabbak, ezért nehezen tudják elképzelni, hogy milyen lehet az a világ, amit te képviselsz. Nézd el nekik ezt, de ha lehülyéznek ezért, akkor nyugodtan állj ki magadért.
30/N
Én a szürke szmogos város közepén nőttem fel és itt élek.
Zala megyében anyámék telkétől néhány kilométerre van egy mocsár. Oda szeretek kimenni, mert az nincs kiépítve, ott nincs egy lélek sem.
Szintén ott van még 2 tó, de azt már gondozzák és oda több ember is járkál ki, ezért az már nekem nem annyira tetszik, de azért valamivel még az is természetközelibb, mint pl Pesten a városliget, vagy a Margit sziget.
Én annyira szeretném ha Pesten valahol hagynák hogy nőjön a gaz.
azért szerintem azzal nincs gond utolsó, elég sok helyen np a gaz Pesten
Mi is kertészkedünk, és szerintem szuper dolog. Annyira finomak azok a zöldségek, gyümölcsök. Szerintem nem tudják h mit jelent ez az életmód, nem azt h reggel 4től a földet túrod. Ne várd el h megértsék de te se nézd le őket és keress hasonszőrű barátokat
ma 09:58
neki nem baj, nem ő cseszteti érte a többieket....
Biztos úgy képzelik el az életüket hogy a füvet nem kell locsolni, a virágokat nem kell ültetni és azt se öntözni és a többi, mert az csak úgy terem és van,de szép családi házat akar az összes...én is azt látom hogy az igény az nagy de tenni érte az már büdös...igaza van az elsőnek.
Szerintem ne foglalkozz ilyennel, cinikusan nyugodtan jegyezd meg, hogy: "Ha a paraszt nem dolgozik, az úr nem eszik" :)
Ha ezt szereted csinálni, és még profitálsz is belőle, mindenképp hajráá! :) Dicséretes, hogy van jövőképed és nem csak a sült galambot várod :) sok sikert!! :)
Köszi szépen mindenkinek a válaszokat!
Úgy látszik,legtöbben úgy gondolkodnak,mint én..
Igen,nem fogok velük foglalkozni,megyek a saját utamon:)
Aki írták hogy szívesen kertészkednének,de most jelenleg nem tehetik,azoknak kitartást kívánok,egyszer majd összejön az álmuk!
Mindenkinek minden jót!:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!