Miért baj az hogy én így gondolkodok?
A helyzet a következő..fősulira járok gy felsőfokú képzésre,most fogok végezni,hetek kérdése..:) Vőlegényem van,akivel már laktunk együtt,de anyagiak miatt szétköltöztünk.Most arra várunk,hogy befejezzem a sulit,és megtudjuk,hogy felvették-e őt az egyetemre...és összeköltözünk ismét...Tehát,komoly kapcsolatom van,seretjük egymást,ezzel nincs is gond.Csakhogy ugye én már a párommal való közös életemre,jövőnkre gondolok.Pl. jelenleg is kertészkedünk anyummal,dédimmel,meg mamámmal(3 kert is van ha úgy vesszük)szóval,anyummal beszéltük hogy a termésből úgy teszünk el télire hogy majd abból nekünk is jusson a párommal.Szeretek kertészkedni,kint gyomlálgatni,ültetgetni...mindent,ami ezzel jár..szeretnék állatot tartani majd,erre lehetőség meg is lesz..Jelenleg nekünk nincsen állatunk a cicuson kívül,pároméknak igen..amikor náluk vagyok,akkor is sokat besegítek jövendőbeli anyósoméknak a jószágok meg a kert körül...tehát,nem ismeretlen fogalom számomra a munka.
A problémám az,hogy ha vagy a suliban vagy egy másik barátnőmmel beszélgetek,és szóba kerül hogy ki mit tervezget,még én vagyok hülyének nézve.Multkorjában egyik pesti csoporttársam megjegyezte,hogy Ő ugyan biztos nem túrná a földet...egy másik csoporttársam,aki Esztergomban lakik,az meg csak húzta a szemöldökét,hogy én szeretek kertészkedni,meg állatok körül dolgozgatni..a helybéli barátnőmön is azt látom,hogy nem tetszik neki ahogyan én gondolkodom..Pedig többéves tapasztalat,meg a család tapasztalata alapján,igenis jól jön az embernek szerintem,ha saját kiskertje van...hát még ha tart pár tyúkot is,ha disznót nem is..
Én így gondolkodok..szeretném megteremteni majd azt,ami nekünk kell a párommal,illetve ha lesz gyerkőc,akkor a kiscsaládunk részére..:)
Tudom,milyen munkával járnak ezek a dolgok,de ezek engem kikapcsolnak,felüdítenek,szeretek ilyeneket csinálni.Ez miért baj a barátnőimnek,csoporttársaimnak?Miért baj hogy én nem egy panelban akarok élni,hermetikusan elzárva mindenféle munkától?
A helybeli barátnőm meg pluszba azt is duruzsolja a fülembe hogy nekem is kell a szórakozás,a barátok,ne ragaszkodjak mindenáron egy lagzihoz,házassághoz,éljem ki magam..Mondtam neki is,hogy ezt az éljem ki magam dumát felejtse el...úgy tudom utálni ezt a kifejezést.Régen,anyáink korában érdekes módon,nem a kiélni akarás volt a nők,férfiak elsődleges célja..és mégis itt vannak x év házasság után...anyumék 22,anyósék 28, papámék 55...
Azt tudni kell,hogy én gyerekként is érettebbnek számítottam mint a többigyerek,mint a barátnőm..viszont fiatalon nagyon kerestem az utamat ami a szerelmet illeti,sok minden hülyeségbe belugrottam..pasik,bulik..etc..de szerencsére megtaláltam a páromat.Abarátnőm fordítva kezdte..15 évesen egy 8 hónapos kapcsolat, 16 évesen meg összejött a voltpárjával,akivel közel 4 évig voltak együtt..azóta pasizik,bulizik(nem velem) mindenki a spanja..holott régebben teljesen visszahúzódó volt,mindig a se.gemben lógott,ha elkezdtem mással barátkozni,kiakadt, stb...Ő most éli meg a lázadó korszakát..oké,tiszteletben tartom,nem véleményezhetem,Ő dolga.De akkor ő miért ítéli el azt ahogyan én gondolkodok?Miért baj az,hogy 21 évesen nekem már a jövőn jár az eszem?
válasza:
válasza:Nézd. Annyira külömbözünk egymástól, hogy az szinte hihetetlen.
Én falun nőttem fel, a szüleim szinte mindent megtermeltek maguknak. Beköltöztem panelbe, és döbbenet. A végén salátát termesztettem a virágládában.
Hiányzott a pázsit, a tér. Úgy éreztem egy kaptárban vagyok méh.
Most falun vagyunk, mint férj és feleség, van egy lányunk. A férjem minden reggel a kertből termesztett zöldségekkel visz kaját. Ez nagyon jó érzés a számomra.
válasza:Ha végre nem albérletben fogok élni itt budapesten, akkor én is fogok kertészkedni. Attól, mert valaki fővárosi/nagyvárosi, nem lesz rögtön bunkó senki, "kedves" első...
Amúgy sokan engem is lenéztek, mert már 16 éves koromban eldöntöttem, hogy kell egy pár nekem, akivel szeretnék rögtön komoly tárgyra térni. Össze is jött, hatodik éve boldogítjuk egymást és talán hamarosan össze tudunk költözni, házasodni, és a baba is szóba kerülhet.
Mindenki más, más az értékrendje. Barátnőd most egy másik korszakot él, (ami szerintem hülyeség, éld ki maga, mi ez már?) és ezért nem tetszik neki a tiéd.
Ne törődj az ilyen emberekkel, mindenki élje a saját kis életét és kész. Ha bántó megjegyzései vannak, akkor meg finoman mondd meg neki a magadét.
22/L
válasza:Városban születtem, ott is éltem egész eddig, panelban. 26/F vagyok, de ha tehetném én is vállalnék egy kertet. Szeretem a növényeket, rengeteg van itthon.
Már csak ha azt nézed, h nem kell megvenned a boltban azt, amit megtermelsz, már megéri azt a munkát, amit belefektetsz, főleg ha még szereted is csinálni. Nincs ebben semmi rossz. Másik, h legalább tudod h mit eszel pontosan. Meg lehet nézni pl egy bolti és egy házi almát, a bolti úgy fénylik mintha 2napig egyfolytában dörzsölte volna vki.
Ha állatokat is tartasz, akkor megvan a hús, a tej, tojás, ezeket sem kell megvenni. Bár az állatok is esznek azért, és gondozni is kell őket.
Sokan nem tudják elképzelni ezt az életmódot, mivel "az állat büdös fúúj" vagy "nem nyúlok a földbe, mert a körmöm alá megy a föld jaj". Az ilyen beállítottságú emberek sosem fogják megérteni azt, amit te képviselsz:)
válasza: válasza: válasza: válasza:Nekem minden vágyam egy magasított ágyású, napelemmel fűthető üvegház. Télen is tudnék salátát, retket termeszteni.
Talán még paradicsomot is (ízetlen a primőr magában, de lecsóba, salátának tökéletes.)
Én is 21 vagyok, két éve saját háztartással rendelkezem. Azóta van még egy háztartásom, saját családom.
Büszkén mondom, hogy paraszt családom van.
Tudod ez kétértelmű szó: az egyik értelme a földművelő, a másik pedig a bunkó.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!