Miért pusztul ki a kommunikáció?

"A kommunikáció egy kihalófélben lévő állat, aki a pszihológia könyvekben lakik"

Az esküvőnkön a lelkipásztor adott egy jó tanácsot nekünk, útravalóul: "Ne felejtsetek el beszélgetni!"

Sokszor jut eszembe ez a mondat. A férjemmel alig két-három órát töltünk ébren együtt. Ilyenkor beszélgetünk, úgy mindenről, munkáról a lányunkról, és az élet nagy dolgairól.

Megfigyeltem a szüleim házasságát: édesapám, ha nem dolgozik, a kocsmában ül, haverokkal. Anya otthon rendezi a halálán lévő anyósát, a húgomat, aki a kamaszkor küszöbén áll. Ha ott vagyok, örül, ha valaki hozzászól.

A főnököm édesanyja is sokat beszélget velem, általános témákról: főzés, gyereknevelés stb.

Egy-két barátom párkapcsolatát is én rendezem, mert nem beszélik meg az apróbb gondokat és egyre csak tetéződnek.

Ez az oldal is tele van olyan kérdésekkel, amiket két felnőtt embernek meg kéne tudnia kultúrált keretek közt beszélni. De sokan inkább hallgatnak.

Én a kommunikációt, mint a verbális, mint a nonverbálist, a történelem legnagyobb felfedezésének találom.

Fontos és szükséges.

Miért néznek és beszélnek el egymás mellett az emberek? Miért egymás mellett élnek, együttélés helyett?