Miért nem tudok semmit rendesen megbeszélni párommal?
Arra lenne szükségem, hogy meghallgasson, tanácsot adjon. De úgy veszem észre, neki ez mind nehezére esik. Azt mondja döntsek egyedül, oldjam meg egyedül a problémáimat, neki sem segít senki. Csakhogy én örülnék neki, ha megosztaná velem a problémáit, lehet hogy nem tudnék segíteni de jól esne. És én sem azt várom el tőle, hogy segítsen, csak annyit hogy hallgasson meg. De van, hogy még az is nehezére esik. Általában egyedül szoktam dönteni, de szeretem kikérni mások véleményét. Elsősorban családtagok, közeli barátok és rosszul érint, hogy páromra ilyen téren nem számíthatok. Volt hogy már láttam rajta hogy nem is érdekli mit mondok, amikor megkérdeztem hogy unja-e amit beszélek, volt hogy azt válaszolta igen.
Ő semmit nem mond el nekem, azt sem mondja el milyen volt a napja, mi történt vele, csak néhány fontos információt oszt meg és ennyi.
Nekem igényem lenne rá, hogy elmeséljem mi történt velem, még ha jelentéktelen dolgokról beszélnék is, akkor is örülnék neki, ha figyelne rám. De mostanában már nincs is kedvem mondani neki semmit, mert azt látom rajta, hogy úgysem érdekli.
Ezen tudnék változtatni valahogy? Így nem érzem jól magam mellette, azt érzem nem számíthatok ró, csak akkor ha épp olyan kedve van, vagy ha már nagyon kiborulok. Csak akkor veszi észre, hogy ez nekem így rossz.
Minimális a kommunikáció közöttünk, mikor szerintem az nagyon is fontos egy kapcsolatban. Párom pedig azon a véleményem van, hogy ő nem ilyen típus. Nem szeret beszélgetni, többre értékel néhány csendes nyugodt percet egyedül, mint egy beszélgetést.
válasza:a férfiaknak magabiztos, céltudatos nő a szerelmük általában
a határozatlanok, gyengék nem váltanak ki belőlük jó érzéseket...
megjegyzés: az igazi férfiakról beszéltem, nem arról a típusról, aki csak gyenge nő mellett érzi magát erős férfinek.
örülj, a párod igazi férfi :)
válasza: válasza: válasza: válasza: válasza:Mióta vagytok együtt?
Elolvastam amit írtál, és eszembe jutott, hogy voltam én is így valakivel... Nagyjából leírtad azt, amit éreztem valamikor én is... Kb fél évig húztuk együtt.
Eleinte jó volt vele, mert kedvesebb volt az "elődjénél". Pár hétig, még a megismerkedés szakaszában arra fogtam a kevés kommunikációt, hogy egyrészt még csak ismerkedünk, nem lehet mindent rögtön megbeszélni, főleg, hogy magam is kissé csendesebb-visszahúzódóbb fajta vagyok, másrészt volt valami ami az életében akkor, ami miatt kínlódott, de abban én tényleg nem tudtam segíteni, és gondoltam amiatt is szótlanabb.
tehát vártam, türelmes voltam vele. 3-4 hónap után elfogyott a türelmem, mert bármiről kérdeztem, csak térített, mást kezdett el csinálni, volt, hogy a tv-t vette hangosabbra, na az iszonyú rosszul esett. És az én dolgaim sem érdekelték annyira, meghallgatott ha beszéltem, de sose nem érdeklődött. Ez számomra nem kapcsolat. Némaságba vonultam, tehát magamtól én sem meséltem többet. De még nem szakítottam, bár 1-2szer úgy mentem oda hozzá, hogy na majd ma, na majd ma, de vártam még kicsit, hátha észbe kap. Nos nem ment neki, ebbe már ő is beleunt, és derült égből villámcsapás módon egyszer megszólalt, hogy nem megy ez nekünk, szakítsunk... Hát ennyi volt.
Gyakorlatilag fél év alatt semmit nem tudtam meg róla, és ő is keveset rólam, így szakítottunk.
Leginkább azt vettem észre, hogy ő magától nem kezdeményez semmi közöset, várja az irányítást, és... na igen, ahogy az első válaszoló írta, "magabiztos, céltudatos" nőre vágyott talán. Én meg szeretem az együttműködést, a kompromisszumokat, az odafigyelést egymásra, nem szeretek dirigálni és mindent a párom nélkül tenni. Ezzel azonban azt bizonyította, hogy egy tipikus papucsállatka, irányítás, anyáskodás kell neki. Tehát ez első válaszoló téves elméletét javítanám, az ilyen férfi nem igazi férfi, hanem anyuci pici fia.
Nem tudom mióta tűröd te a pároddal a társas magányt, tapasztalatom alapján javaslom keress hozzád valóbbat! Azt hiszem én már eltudom kerülni ezt a fajtát...:-)
válasza: válasza:21:58 Szerintem mi nem ugyan abban a helyzetben vagyunk.
Ha párom elmenne 6 hétre és még csak arra sem lenne képes, hogy felhívjon/beszéljünk. Hozzám már nem kellene haza jönnie, pláne nem fárasztanám magam azzal, hogy eljátszom van valami bajom, de nem mondom meg mi az. Szerintem te nem vagy fontos párodnak és csak te ragaszkodsz hozzá.
(De ne legyen igazam)
Ha páromon azt érezném, hogy nem vagyok fontos neki, nem foglalkozna velem már rég nem lennék vele. Tetteiből tudom érzem, hogy szeret. Nálunk a kommunikáció-közös problémamegoldás egyenlő a nullával.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!