Boldogabb az, aki kevésbé érzelmes, higgadtabban kezeli az érzelmi ügyeket a mai világban?

Szerintem igazad van abban, hogy bizonyos érzelmi töltetű döntéseket nagyon is racionálisan, higgadt fejjel kell meghozni. Tipikusan ilyen a ki legyen a párom című kérdés.

Nem sokan osztanák a véleményemet, de én azt hiszem, hogy csak azok közül lenne szabad választanunk a jól felfogott érdekünkben, akik objektíven alkalmasak arra, hogy egy család vezetését felvállalják. Ezt az érzelmek fellángolása előtt viszonylag könnyen meg lehet ítélni, ha megfigyeljük a fiúk-férfiak megnyilatkozásait, reagálását történésekre, cselekedeteit stb. Mikor még nem udvarolnak, nem teszik a szépet. Ezért látok veszélyesnek minden kapcsolatot, ami már a megismerkedéstől férfi-nő kapcsolatnak indul. Nincs lehetőség az előzetes jellemfeltérképezésre.

Tapasztalatom szerint a jó családapa típus igen ritka. Így a szóba jöhető kör eleve a férfiak kb. 10%-a. Ezek közül akibe szerelmes lesz az ember, valószínűleg jó kapcsolat lesz belőle.

Lehet, hogy a fent leírt módszer túl számítónak tűnik. Én úgy gondolom, az ember életének legnagyobb döntése az, kivel köti össze az életét, ki lesz a gyerekei apja, ezért nem lehet vakon, az ész kiiktatásával dönteni, ha jót akarunk magunknak.

Én így tettem, máig nem bántam meg. Nem maradt el az érzelmi vihar sem, de tudtam, hogy nem sodorhat szakadékba.

A kisfiadat leginkább a te példád befolyásolja. Nem késő kissé racionálisabbnak lenni neked sem. Az érzelmeidet nem kell megtagadnod, sem visszaszorítanod. Csak jobban az ész alá rendelni.Ez pusztán annyit tesz, hogy ésszel is logikusan átgondolod mindazt, ami az érzelmeidet foglalkoztatja.

Nos... Én még nem vagyok oly tapasztalt az életben mert épp csak 19 éves vagyok de leírnám én mit gondolok^^ Remélem szabad...

Szerintem egyáltalán nem gond ha valaki érzelmes ő könnyebben átlátja más emberek problémáit több benne az empátia és többnyire kedvesebbek is... szerintem. Az hogy ki mennyire boldog az úgymond érzelemmentesebb életével csak maga tudhatja hiszen mindenki mást lát szépnek az életben vagy tévednék?... Jómagam is ilyen lennék de tényleg csak lennék mert érzékeny vagyok de kényszeresen elnyomom az érzéseim. Hogy ezt miért nemtudom megmondani. Talán mert így tényleg könnyebb nem kell velük foglalkozni viszont így jó néhány dolog hiányzik is az életemből. Nem érzem magam teljesenek és hogy őszinte legyek nem vagyok boldog :) Ám ha olyan hatás ér már a legkisebb kedvező hír is az egekbe tud repíteni. Változó mikor látszik... Nameg... Akik sokat kaptak már az élettől negatív értelemben azért is választhatják ezt az utat talán akaratlanul is mert félnek hogy újra bántják őket ezért elfedik a gyengeségiket egy "maszkkal" <--- jobb szó most hirtelen nem ugrott be... Szokták mondani hogy ami nem öl meg az megerősít. Nem is olyan nagy sületlenség ezekszerint :)

Sok hasznos hozzászólást olvashattunk már. Ki -ki hogy látja hisz érzelmeink világa végtelen sokszínű lehet. Nos én 32 éves pasi vagyok. Rák, s mint ilyen családcetrikus, emocionális, sokszor szentimentális stb. Mindezek oda vezettek hogy önként vállaljak mélypontokat az életben. Az idő során rájöttem hogy a világ paradox folyamatok sokaságából áll. Hogy a fájdalom, a szenvedés a legjobb tanitónk. Azt gondolom, azokból lesz a legstabilabb, kiegyensúlyozott egyéniség, aki mer gyenge lenni. Önmaga, és mások előtt is. Továbbá aki meri, és ki meri őszintén mondani az érzéseit. Mindegy milyenek. Önmagának, és másoknak is. Ez egy folyamat, amely során kialakul az énkép. Ez pedig az önismeret alapvető pillére. Ha pedig ismerem önmagam, és merek is önmagam lenni pillanatról-pillanatra akkor valóban kialakul egy kiegyensúlyozott állapot bennem. Akkor nem kell szembeköpni a tükörképem egy - egy hazug cselekedet miatt. A hazugság egyébként is a gyávák Bibliája. Az is paradox, de igaz hogy akik kifelé erősek, azok többnyire befelé gyengék, és fordítva.

Összefoglalva: a fájdalmakon, könnyeken, gyengeségen át vezet az út a stabil, kiegyensúlyozott személyiséghez. Mint ahogy egy csecsemőnek is át kell élnie a kiszolgáltatottságot ahhoz hogy önellátóvá váljék. Én legalábbis ezt tapasztaltam eddigi életem, és másokkal folytatott beszélgetéseim során.