Van abban valami, hogy a szülők a gyereküket hibáztatják azért, mert tönkrement a házasságuk?

El sem tudom képzelni, hogy miként lehet egy gyerek oka egy rosszul sikerült házasságnak?! Mármint VALÓBAN oka, és nem csak valamelyik szülő által kitalált módon...

Az van benne, hogy könnyebb a védtelenre kenni és mást hibáztatni. Nem jött teljesen rendbe az életem. Habár én nem a válás miatt voltam hibáztatva, hanem azért, mert anyám nem talált magának senkit. Lelki kérosodásról csak annyit, hogy majdnem 25 éves voltam, mire le mertem feküdni valakivel. Semmi érzékem nem volt a férfiakkal való bánáshoz, nem volt meg előttem, h hogyan kell egy kapcsolatot kialakítani, fenntartani. Önbizalomhiány 100%, étkesi zavar 200%-ig jelen van az életemben, habár az anorexia másik véglete vagyok és jelenleg orvosi felügyelet alatt fogyózom. Az életem nem felhőtlen, de legalább már nem gátolja az anyám örökös hibáztatása.

Szerintem sem hibás, a szülők mindig a hibásak, ha vmi nem működik. Lehet, hogy az egyik nem akarta a gyereket, csak a másik erőltette, de attól még nem a gyerek a hibás.

Nem, ez nem igaz! Sok gyerek hibáztatja saját magát azért, hogy szétmentek a szülei, pedig egyáltalán nem tehetnek róla! Mivel még kicsik, nem tudnak mit kezdeni a helyzettel, nem látják át, nem értik, hogy miért nem tudnak boldogan együtt élni egy családként. A válás két felnőtt ember döntése, amibe egy gyereket sem szabad belerángatni, annak ellenére, hogy sokan eszközként használják a gyerkőcöket a másik zsarolására... Szóval verd ki a buksidból, hogy a te hibád, mert nem így van!