Nem vagyok jóba apukám ú feleségével. Mit tehetnék? 14/L

Ó, szegénykém. Neked kijutott.

Én megmondanám apukámnak - ha józan - hogy ennyi idő alatt sem tudtál megbarátkozni az asszonyával. Vele, mármint apukáddal nem akarsz szakítani, de értse meg, nem vagy köteles elviselni ezt a nőt, aki nem is mostohaanyád, csak egy idegen. Találkozzatok parkban, kávézóban, mekiben, beszélgessetek, aztán egyikőtök jobbra, másiktok balra.

Nehéz dolog 14 évesen azt tapasztalni, hogy megváltozott a kapcsolat az apuval. Persze ő ettől még ugyanúgy szeret téged, lehet hogy nem mondja, nem mutatja. Nem biztos, hogy eredményre vezet, de legközelebb mondd azt neki, ha nála vagy, hogy apu menjünk el ketten együtt ide, vagy oda (cukiba stb.). Próbálj valami olyan szitut összehozni, hogy csak ketten tudjatok lenni. Kérdezz rá nála, miért iszik újabban, mi az, ami miatt úgy érzi, hogy őneki arra szüksége van.

Ha ilyen "csak ti ketten" helyzet kialakítása nem sikerül, akkor legközelebb próbáld meg arra rávenni, hogy nem te mégy láthatásra hozzá, hanem menjen ő tihozzátok.

Ott lesz neki feldobva a labda: hogy arra mit fog válaszolni?

Apád egy alkesz és a jelenlegi neje előbbre való a lányainál. Kell ez neked? Miért nem szakítod meg vele te is a kapcsolatot?

"Terveztem, hogy mindenféle kapcsolatot megszakítok velük, de apámmal nem lenne szívem ezt tenni"

Miért nem? Van bármi örömöd ebből az apa-lánya kapcsolatból? Nem hinném. Gondolod, hogy bántaná, ha nem állnál vele szóba? Szerintem nem érdekelné. Ne kínozd magad, ne foglalkozz ilyen jellemtelen sz*r emberrel!

Szereted, mert a papád. Ő is szeret téged, csak nem akar összekülönbözni jelenlegi párjával. Őrlődik kettőtök között, az biztos, hogy érzi, valami nincs rendben, de nincs kellő ereje, nincs kellő akarata változtatni a helyzeten.

Próbáld meg őt elfogadni úgy, ahogyan most van. Próbálj meg az adott helyzettel kibékülni, mert úgy veszem ki a szavaidból, hogy még nem állsz készen arra, hogy a papádnak te is hátatfordíts. Abban a korban vagy, amikor mindkét szülődre szükséged van. Ha az életed úgy hozta, hogy a papádból egyre kevesebbet kapsz, akkor ezt kell elfogadnod. Hidd el, 1-2 év, és már másként fogod látni, és érezni irányában a dolgokat.

A férjemnek is ennyi idős volt a lánya, amikor megismerkedtünk. Mivel nekem nincs gyerekem még, igenis szempont volt, hogy a lányával hogy viselkedik. Volt olyan, hogy a lánya felhívta valamiért, amivel kettérúgta a közös programunkat. Eleinte kíváncsian vártam, hogy mit reagál a férjem. Elnézést kért, megígérte, hogy bepótoljuk máskor és elporzott a lányához.

Szerintem ez a megfelelő reakció - tőlem elnézést kért, és a lányával találkozott. Így én sem éreztem azt, hogy nem vagyok fontos, és a lányát se tojta le.

Ha nem hívott, én nem mentem velük, legyenek kettesben is - de sokszor voltak programok hármasban.

Annak ellenére, hogy az exnej (nem miattam váltak, én már a válás után ismertem meg a férjemet) a mai napig iszonyatos veszekedéseket tud produkálni, 10 találkozásból legalább 8 alkalommal. Ennek ellenére a férjem megy, felnyomja a vérnyomását, de a lánya többet ér neki. Illetve most már van akkora, hogy nem muszáj házhoz menni érte, hanem valahol a városban találkoznak, így a lány anyját ki tudja kerülni.

Olyan most már előfordul, hogy lemondja a lányát, mert szó szerint sofőrnek használja (őt és a barátait vigye el A-ból B-be, aztán menjen haza), de ha tényleg vele akar programot, akkor megy.

Egyetlen egyszer volt, hogy nem ugrott a lányának miattam, amikor görccsel és életveszélyesen magas lázzal kórházba kellett vinnie. Viszont a lánya is megértette a helyzetet, nem is volt gond belőle.

Mintha csak a saját életemet olvastam volna.. Elég nagy tapasztalatom lett ilyen téren - sajnos..

A legegyszerűbb megoldás az lenne, ha nem járnál láthatásra, és ezt 14 éves kortól meg is lehet tenni. A gyámügyön kell emiatt szólni, jegyzőkönyvbe veszik, amit mondasz, majd kivizsgálják a dolgokat. A lényeg az, hogy konkrét példákat is hozzál. És mivel már elmúltál 14, nagy eséllyel eltörlik a láthatást.

Ha bármilyen kérdésed van, nyugodtan írj privátot!