Anyukámnak eszében sincs elengedni, mit tegyek?

22 éves vagyok, idén végzek az iskolával, végre meglesz a szakmám is.

A páromnak van saját háza, és nagyon szeretnénk összeköltözni, miután sikerült munkát találnom, és valamennyire a saját lábamra állnom - sőt, igazából ő már most is szeretné, ha hozzáköltöznék (neki van háza), de én úgy gondolom, hogy amíg nem tudom magam eltartani, addig nem fogok a nyakára ülni.

Anyukámmal nagyon jó kapcsolatom van, illetve volt, mert sajnos úgy érzem, hogy az idő előrehaladtával szépen lassan romlik.

6 éves koromban váltak el a szüleim, azóta sokmindenen keresztülmentünk anyukámmal. Volt egy barátja, akivel 10 évig együtt volt, ezalatt kb. minden barátját elvesztette (részben a pasi miatt, részben a saját hülyesége miatt, mert elhanyagolta őket, de nagyon). Hozzám elég sűrűn járnak a barátnőim, velük jó kapcsolatban van, mondhatni, neki is barátnői lettek - viszont egyre jobban úgy érzem, hogy a nyakunkra akaszkodik. Én egyre jobban törekszem az önálló életre, amennyire lehet, próbálom bontogatni a szárnyaimat, és vannak dolgok, amiket nem az anyámmal akarok megbeszélni, hanem a barátaimmal - de ezt nem tudom megtenni, mert ő állandóan ott van a sarkunkban. Ha nálunk vagyunk, kiül hozzánk (ez rendben van, hiszen az ő háza, azt csinál, amit akar), ha el akarunk menni, akkor jönni szeretne velünk - és hát hogy mondjam neki, hogy ne jöjjön, hogy ne haragudjon meg?

Most, hogy a párommal ez az összeköltözés szóba jött, én teljesen be vagyok zsongva, viszont fogalmam sincs, hogy mondjam el anyukámnak, mert biztos, hogy vérig lenne sértődve. Ha mutatok neki egy házat, ami tetszik, és megmondom, hogy ha majd egyszer jól megy, ilyet szeretnék, vagy épp felvázolok egy gondolatmenetet, hogy "ha majd saját lakásom lesz...", akkor úgy néz rám, mint egy idiótára, aki azt sem tudja, mit beszél.

Anno a volt párommal is szóba került az összeköltözés, de utólag visszatekintve az inkább még csak ilyen kis ábrándozás volt (és nem is baj, hogy nem sikerült, de az már egy másik téma). Egyszer anyukám előtt viccelődtem ezzel a voltommal, hogy mi lesz, ha majd hozzájuk költözök (több lakrészes házuk van), erre anyukám vérig sértődött, hogy mi az, hogy én őt ott akarom hagyni (jelzem, 17 éves voltam), hogy lehetek ilyen, stb. Cirka két hétig nem szólt hozzám emiatt...

Nagyon rossz anyagi helyzetben vagyunk, így azt a részét megértem, hogy jól jönne egy plusz kereset, de mégsem élhetek anyám nyakán 30 éves koromig, és különben is tudom jól, hogy nem ez a fő baj. Természetesen akkor is segíteném anyagilag, ha nem laknék itt, de az nem számít, és amennyire megharagudna, hogy itt hagyom, szerintem el sem fogadná.

Mit tegyek, hogy fogadtassam el anyukámmal, hogy szeretnék önállósodni? Nem szeretném őt elveszíteni, mert egyébként meg nagyon szeretem...