Mostohaanyukák, ti hogy érzitek magatokat, titeket hogyan kezelnek?

Nálunk a párom gyereke 4 éves, kb heti 5 napot van itt. Ezzel addig nincs is baj, míg a hétköznapi dolgokat csináljuk hármasban, vásárolni, rokonokhoz menni, együtt sétálni menni, vagy valami programra ahol vagy csak mi vagyunk, vagy ismerünk senkit (és ilyenkor tényleg olyanok vagyunk mint egy család). De ha már pl olyan program van, ahol a barátaink-ismerőseink is ott vannak (mindig van olyan ember, aki nem tudja hogy nálunk mi van), én legszívesebben nem megyek, mert elegem van abból, hogy -jé, nektek van gyereketek? - hááát, nekünk nincs csak neki.- jaa, sajnálom. És erre nem mond semmit a párom, hogy de én anyja helyett anyja vagyok a gyerekének. Meg ha ott a gyerek ugye akkor mindenki őt tutujgatja, az apja meg hihetetlen büszke, hát az ő fia így meg úgy, de azt egyedül én tudom, hogy ha én nem lennék mögöttük, nem tartana itt az a párom, ahol. Azt hiszem az a probléma, hogy én mosok-főzök-takarítok rájuk, programokat szervezek és tényleg szeretettel vagyok velük, ha nem rágnám a fülét folyton hogy a gyerek anyjától milyen cuccainkat kell visszakérni(amit mocskosan ad vissza) és menjünk vásárolni a gyereknek ruhát (mert ha én nem szólok, akkor az apja és anyja is járatná a 2-3 éveseknek való méretű ruhákban), én szólok hogy áprilisban már ideje lenne az egyetlen cipője (téli bakancs) helyett valami tavaszi cipőt venni, én szólok hogy ne felejtse el megmosni a fogát a gyereknek, ha én nem nyírom le a haját, akkor tiszta bozont... azt csinálom mint egy anya, de a párom ezt nem veszi észre, mert mivel én szólok neki és ő ezeket úgy ahogy megcsinálja, azt hiszi, mindent ő csinál a gyerekkel kapcsolatban, nekem semmi dolgom. Szóval valami összetett probléma van, amit nem tudom, hogy kéne megoldani, mert én is szívesen mennék velük akkor, ha olyankor is egy családként mennénk, nem úgy, hogy ők ketten vannak, én meg a szegény barátnő vagyok, akinek ez jutott. (3 éve élünk együtt)

Illetve, egy dolog zavar még, hogy ugye amióta együtt vagyunk, szint volt egy kisbabánk (anyukát nem nagyon érdekli a gyereke), átéltük azt ami egy gyerek felcseperedésével jár, és nekem mégsincs gyerekem. Náluk egy rövid kapcsolatból becsúszott, mi pedig hiába vagyunk régóta együtt, komolyan, nem lehet, mert az ő hibájukból se pénz, se hely még egyre egy ideig.

Megoldást szeretnék találni, és nem másik párt keresni.