Hogyan nyithatnám fel Apám szemét a szűk látókörűségéből és mivel világosíthatnám fel, hogy felnőttem?

Nem is tudom hol kezdjem,eddig nem zavart a dolog,de nem szeretnék már több "beszólást".

Először is szögezzük le,hogy nagyon tisztelem,tehát a hangomat nem tudnám felemelni Vele,de tény és való,hogy szűk látókörű.

10 éve nem lakom már otthon,Párommal lassan 5 éve vagyunk együtt,az elejétől fogva együtt élünk.Tehát saját háztartást vezetek évek óta.

A múlkor,mikor Apámnál voltam,valami villanyt égve hagytam és elkezdte magyarázni,hogy hogyan kell spórolni,meg hogy Nekem fogalmam sincs erről.Már akkor ez nagyon rosszul esett és megpróbáltam Neki elmagyarázni,hogy hogyne tudnám hogy kell spórolni (egyébként tényleg Én arról vagyok "híres" hogy nagyon meg tudom fogni a pénzt és ezt nagy részben Apámnak köszönhetem,mert Ő nevelt bele ebbe...és erre pont Tőle kapom meg,hogy fogalmam sincs róla)! Elmondtam neki,hogy hogyne tudnám mikor évek óta saját háztartást vezetek.

Annyira nem ismer.:(

Na és tegnap ismét volt egy "beszólása",ami miatt most gondolkodom egy megbeszélésen...

Annyi,hogy szeptemberől főiskolára fogok járni.Mint rendes dolgozó felnőtt nő,természetesen levelezőre. (Egyébként Ő tukmálta nagyon,hogy legyen egy diplomám és azt mondta állja a sulit,csak menjek,evvel nincs is semmi gond örülök,hogy így áll hozzá.)De most,hogy költözünk a Párommal és a konyha kialakításáról lett kérdezve Apám,azt mondta minek Nekem konyha szeptembertől úgyse tudok főzni,mert suliba fogok járni.:O

Ezt nem Nekem mondta,de visszahallottam és erre döntöttem úgy,hogy ezt most megint el kell Neki valahogy magyaráznom,hogy attól mert szeptembertől tanulok és havi mondjuk 1-szer be kell mennem a fősulira ha be kell,attól Nekem még lehet munkám,lehet magánéletem,lehet saját háztartásom,mint ahogy eddig is volt.

Egyszerűen nem is tudom mit hisz,de valahogyan szeretném felvilágosítani.

A segítségeket előre is köszönöm.