Miért válik sok nő cseléddé is munka mellett?

érdekes én is ilyenné váltam egy haveri társaságban

akkor és ott

mert: maga a társaság nem érdekelt,így sikerült magam kivonni, egyfajta menekülő út volt.

az ilyen nő tényleg nem a társasággal egyenrangú fél, hanem kiszolgáló.

Én azon lepődök meg sokszor, amikor válás szélén írják a hölgyek, hogy "de hát mostam rá, főztem rá, vasaltam a ruháját". Ezen mindig meglepődök, hogy kész, ennyi, valaki átment háztartási robotba és ennek kellene összetartania a házasságot?

A férjem szerencsére nem csicskáztató fajta. Én is leugrok neki cigiért a boltba, viszont ő is nekem - épp ki fáradtabb.

Mondjuk vele nem kivételeztek, a nővérével egymás között eloszthatták a házimunkát, maximum abban tudott egyezkedni, hogy mit csinál szívesebben.

Apám szintén ilyen, gyerekkorában ugyanúgy be kellett szállnia a házimunkába, mint a két lánytestvérének. Ő is sokat segít otthon, főleg mióta nyugdíjas. Előtte csak azért segített kevesebbet, mert ő vezetőként dolgozott napi 12-14 órát, anyám pedig tanárként kora délután már hazaért. Viszont hétvégén meg apám csinálta aházimunkát, illetve velem is sokat foglalkozott.

szerintem azért, mert attól félnek, hogy ha ezt nem teszik meg, akkor a férfi akivel élnek elhagyja őket. pedig pont a csicskulás ábrándít ki sok (értelmes) férfit.

a nyomorék, férfiatlan kis csírák pedig lehet, hogy nem is szeretik a nőt, akivel együtt vannak, csupán kihasználják, hogy szolgálatkész.

nálunk ez úgy néz ki, hogy mindketten dolgozunk, megcsinálom a házimunkát, de nem pattogok körülötte, és vannak neki is feladatai itthon.

nem is bírnám, és nem is lennék hajlandó arra, hogy folyton haptákba álljak, és lessem minden szavát.

csak lesz cseléd, aki hagyja magát.

ja, és hozzátenném, hogy nekem nem igazán volt apám, anyukám nevelt egyedül, testvérem sincs. megtanultam, hogy egy felnőtt ember képes magáról gondoskodni, ha kell takarítani, mosni. ez ugyanúgy elvárható egy férfitól mint egy nőtől.

a páromat az anyukája nevelte, szintén apa nélkül, csak ketten voltak. eléggé ki volt nyalva a kis popója, de mikor hozzám költözött szépen elmondtam neki, hogy neki sem esik le a gyűrű az ujjáról, ha néha megcsinál valamit. nem parancsolgattam neki, csak éreztettem, hogy a tányér nem magától lesz tiszta, a szemét nem vándorol magától a kukába, vagy ha igen, akkor már nagy baj van :D

ha az elején a nő lefekteti a szabályokat, akkor nem lesz később gondja, mert a párjának egy idő után természetes lesz ezeket megcsinálni.

a nagyszüleim példáját láttam egyedül. igaz, a mamám minden házimunkát megcsinált egyedül, de a papám reggel 4től este 10ig dolgozott, megette a reggelit-ebédet-vacsorát, fürdött, aztán aludt. szóval nem a meccset nézve sörözve meresztette magát, hanem tette a dolgát. a nagyim sosem panaszkodott, h nem segít, hiszen szegény papa minden mást megtett azért hogy a család megéljen.

persze a mami is dolgozott munkahelyen, nem csak otthon.

egy ilyen felállásban is benne lennék, mondjuk hogy nekem van egy részidős állásom, nevelem a gyereket, ellátom a háztartást, miközben a páromnak van egy komolyabb munkája, és ő az igazi családfenntartó, aki megérdemli, hogy bizonyos szinten ki legyen szolgálva, hiszen ő jobban elfárad. egy szavam sem lenne, ha ezt respektálja, és megbecsüli. mondjuk ez most is így van, csak még nincs gyerekünk :D

Mert gyúrunk vazzét választott

Van belőlük bőven

Nem csak Mo, hanem a del europai orszagok is ilyenek. Nekem volt olasz baratom o is iyen volt. Nekem a hazi orvosom mondta, mikor ferjhez mentem es kerdezte h magyar e a ferjem, mire mondtam h nem aszutral, a valasza: ugye konnyebb az ausztralokkal... nincsenek ugy elkenyesztetve... es ez igaz.

Egy ismeretssegi koromben is, igaz a csaj reszmunkaidoben dolgozik, de o viszi a 3 gyereket suliba, kesziti el oket, majd o veszi fel oket suli utan, tehat nem is tudna tobb orat dolgozni. majd rohan a 3 gyerekkel kulonorakra, tanul veluk, foz, h legyen vacsi. a Ferj munkaja, h elmegy reggel dolgozni es du hazamegy, es azert nem csinal semmit mert vezet masfel orat be a unkahelyere meg masfelet vissza. a gyerekek penteken az ove, mikor DVD-hetnek tehat sok felugyeletet nem igenyelnek, mivel szigoruan fogak oket hetkoznap nincs tv, mikro jon a pentek egy dvd erejeig teljesen csondben vannak. hetvegen ferj megy pecazni. a csaj csak annyit mindott nekem noi fizetesem van. Mit csinalna egy ilyen ferfi egy olyan novel aki tobbet keres nala????

ahh lehet h en azert nem talaltam magamnak magyar pasit mert a fentebb valo elvarasokat sajna en nem tudom teljesiteni. az auszraloknak mindegy. azonkivul h ki kell adnom a feladatot mert magatol nem esik le neki, de ha ki vana dva megcsinalja szo nelkul...

Na, látod, én pont ezért váltam el a férjemtől. Nem voltam eléggé figyelmes annak idején, mikor náluk jártunk, hogy lásam, mit csinál anyós, és hogy milyen mintát is vett a fiúka otthonról. Pedig tudta, hogy nem vagyok sem egy konyhatündér, sem különösebben házias, vagyis nem esek kétségbe, ha nem mostam ablakot, s egyéb gondolat is eszembe jut mint az, hogy mikor mosunk szőnyeget. Pár év alatt kiderült, hogy nem vagyok elég jó anyuci-helyettesítő, aki mindig mindent a s.egge alá tett, neki és apósnak úgyszintén, és aztán egyebet sem lehetett hallani tőle, mint hogy milyen sz@ar az élete, és ha mégegyszer élne, akkor sose menne férjhez. Mikor megmondtam, hogy vége, válunk, akkor eljött anyós "békíteni" és elmesélte, hogy őt még meg is csalta férje, és ő mégis megbocsájtott neki, mert egy asszonynak a férje mellett a helye... És nem veszi észre, hogy ő csinált cselédet magából, és miután a férjének nem volt gusztusa rá, még nagylelkűnek is akar tetszelegni, hogy megbocsájtott, holott épp cs.eszte el az életét. Mondtam neki, hogy nem vagyok hajlandó az egytlen életemet félig nyomorogva és keserűségben tölteni, majd a másik felében azon bánkódni, hogy milyen rossz volt nekem. Persze én voltam a hibás, mert nem voltam elég jó a fiacskájának, nem voltam jó feleség. Nagymamámnak van az ilyenre egy mondása: "nem öltem én meg senkit, hogy így büntessenek", szóval nem leszek senki cselédje, és azért (házas)pár a pár, hogy együtt csináljanak dolgokat, és megosszák a feladatokat, ahogy épp megfelel mindkettőnek.

Szerintem nem csak a neveltetés kérdése, hanem bizonyos akaratgyengeség is, meg félelem attól, hogy mit gondolnak majd róla, mit mondanak, ha elválik. Ugyanakkor a legtöbben valószínüleg akkor esnek bele a csapdába, amikor még nagyon dúl a szerelem, és az embernek van egy késztetése, hogy "mindent" megtegyen a párjáért, és megszoktatják, hogy anyuci hozza a kávét neked, főz neked, megmossa a zoknidat neked, te csak gyere haza, és tévézz, és ha ez így megy két-három-öt éve, akkor bizonyos szempontból érthető a pasas értetlensége is, mikor a nő rájön, hogy ő csak gürizik, és senki meg sem köszöni, hogy "hát eddig jó volt, eddig is így volt, most mi lett?" Sokan meg nem mernek lépni, mikor rájönnek, inkább előveszik az önvádló lemezt, hogy "hát én szoktattam így", és lassan lassan, lépésről lépésre feladják magukat. Öregkorukban meg majd mesélik, hogy milyen nehéz életük volt, és a vicc az, hogy ha nem akarják beismerni, hogy elcseszték, akkor muszáj felmagasztalják, hogy márpedig egy asszony ilyen, és így kell csinálni, mindenki, aki másképp akarja, az helytelenül cselekszik, különben szembe kellene nézzenek azzal, hogy biza kidobták az életüket az ablakon s még egy köszönöm-öt sem kaptak érte, és hatvan felett ezt már nem könnyű.

Ez nem csak a nők hibája mert szerintem egy férfi is bele tud gondolni, hogy a nőnek igy nehéz és akkor odaáll és segit neki. Csak sajnos ez nem igy van mivel sok férfi elvárásai nagyok mivel már úgy szokta meg otthon az anyukájától, ezt látta és igy ezt tartja nomálisnak.

Sajnálom ezeket a nőket mert át kell menjenek ezeken a napi gyötrelmeken mivel a párjuk, férjük túl lusta felkelni a fotelből vagy egyszerűen úgy tartja, hogy a házimunka a nők dolga nem pedig a férfiaké. Akár van a nőnek állása akár nincs sehogy sincs könnyű dolga: napi 3x főzés(a férj es a gzerekek izlése vágyai szerint), takaritás, gyermeknevelés, stb.