Melyik út a helyes szerinted?
Édesapámék egész életükben güriztek,nagyon nagyon spóroltak,kaján mindenen,gyerekkoromban csak a szükséges dolgokra jutott,de ennek a felfogásnak köszönhetően saját házam van,apu ajándékozta.
Apósomék élték az életet,kaja bőven,a gyerekeknek játék,utazások stb.A páromnak semmit nem tudtak adni mikor elköltözött.
Most a két otthonról hozott minta keveredik és egyenlőre egyensúlyban van de én kezdek jobban húzni a szüleim mintája felé.A lányomnak van fél háza(2éves)én azon melóznák ezerrel hogy mire külön megy ő is megkapja azt ami nekem megadatott de ezt csak úgy érhetjük el,ha azt tesszük mint a szüleim.
Szerintem tudtok kompromisszumot kötni.
Bár nem értem, miért kell egy 2 éves kislánynak ház. De ti tudjátok.
Vagy kompromisszumot kötögettek továbbra is, vagy mindenki maga gazdálkodik a sajátjával. Tehát:
Te nem költesz a párodra, csak magadra és a gyerekre. A párod nem költ rád, csak magára a gyerekre. Arra odafigyeltek, hogy nagyjából mindketten ugyanannyit költsetek a gyerekre. Jó ezt pontosan nem lehet betartani, meg a közös háztartás miatt az egymásra nem költést sem, de azért nagyjából igen...
Az apósodéknak szíve-joga eldönteni, hogy mit adományoznak az unokának, mint ahogy a nagyszüleidnek is. Ha tudnak adnak, ha nem nem, nem az ő kötelességük az gyereketek eltartása, ők felneveltek titeket, aztán itt a kötelességnek vége, tehát apóstól követelni nem kéne.
És a pároddal sem kellene családi veszekedést indítani ilyesmi miatt.
Egyedül arra kellene koncentrálni, hogy ő maga ne kezdje el szórni a pénzt, vagy ha igen, akkor azért a közös gyereketek és közös háztartásotok költségeit legalább fele arányban állja! Ha ezt nem teszi, hanem ki tudja mire költekezik, na akkor van baj! Addig nincs akkora, csak épp eltérő szokások...
Erről bocsi de a tücsök és a hangya átdolgozott változata jutott eszembe. Nagyon röviden...
A hangya egész nyáron át gyűjtögetett, a tücsök meg csak jól érezte magát, és hegedült.
Télen aztán mind a kettő megdöglött!
Nálunk is van ilyen és olyan példa is családon belül. A szüleim gyűjtögettek, annak ellenére hogy sokkal több pénzük volt, mint két másik családnak együtt. Nekem mégis egy váltás ruhám volt, és sose kaptam az alapnál többet. Mondjuk nem is kellett, ez a része amíg kérni kellett volna rá, sose érdekelt. Abból persze igen, amiért én dolgozok meg.
Mára addig jutottak, hogy van két kb 50 millás házuk, az egyik üresen áll, mert ugye két lovat egy s..-el nehéz megülni.
Anyu sose vett magának ruhákat, nem jártak szórakozni, nem mentek csak nagyon-nagyon ritkán nyaralni. Valamilyen fura indíttatásból jó érzéssel töltötte el őket a tudat, hogy van.
Használni ugyan nem lehet, mert majd az unokák, meg majd meg majd.
A férjem viszont felélt mindent, sose volt tartaléka. De minek is kell? Az Ő elképzelése sokkal emberibb és élhetőbb.
Inkább jól érezzük magunkat, a pillanatnyi gondokat néha ugyan nehézségek árán de megoldjuk. Nekünk és a gyerekeknek van mire emlékeznünk. Nem csak munka és otthon, és a másik városba se megyünk át mint sokan mások. Élmény, élmény élmény. Szerintem ez az élet, és nem a kuporgassunk, sajnáljuk magunktól is elv szerint, hogy majd legyen.
Szóval ne majd legyen, hanem most. Majd akkor is lesz mindenre amire szükség lesz.
Zárásképp egy bölcsesség :D
"Szegény az ki pénze mellett éhezik!"
Szóval a férjed mellé állok ebben a kérdésben.
Nem veszekszünk ezen,nagyon jól megoldottuk eddig ezt.Csak én elkezdtem ezen filózni hogy ha igy marad összejön-e a lányunknak a ház.Nem ugy élünk mint anyuék és ugy sem ahogy anyósék,valahol a kettő közt.Egyik sem jó vagy rosz mindkettő egy életforma,csak ha a célomat el szeretném érni akkor talán nagyobb esély van akkor ha a szüleim példáját veszem.
Apósomtól nem várok semmit,nem irtam ilyet sehol,csak vázoltam hogy hogy élnek,és azáltal mit kapott a párom.
A mai világban nehéz eldönteni hogy mi szükséges egy csemetének és mi nem.Tudom hogy te nagyon jót akarsz a gyermekednek de neki ez nem biztos hogy jó lesz.Lehet hogy külföldön szeretne majd élni , vagy egy másik városban.
Meg ha tényleg csak a legszükségesebb dolgokat veszed , adod a gyermeknek akkor nem lesz gyerekkora.Úgy fogja érezni hogy ő kilóg a sorból.
Tudom miről beszélek hisz nekem sem volt gyerekkorom.Szerencsére elértem valamit az életben és nagyon jó anyagi helyzetben élek.A gyermekeimnek mindent megadok , mindent mert nekem nem adták meg amikor gyerek voltam.
Nem érzem azt hogy hiányzott a gyerekkoromból bármi,volt kajánk és játékaink is,mentünk kirándulni.
Akkor láttam miből maradtam ki mikor megismertem a párom és mesélt a gyerekkoráról,hogy ő miket kapott meg.
Azt tudom milyen ugy kezdeni az életet hogy van egy házad,nincs hiteled és nem kell anyóshoz cuccolni.Hogy bátran tervezheted a gyereket amikor akarod nem kell attól rettegni hogy kitesznek az albiból.
Ezt a lehetősgéget szeretném megadni a lányunknak,ha nem él vele az egy dolog,mehet külföldre vagy azt csinál amit akar,hisz én is választhattam.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!