Meghalnál érte? A férjedért, feleségedért. A párodért.

bármilyen áldozatot meghoznék érte, de nem halnék meg. Gondolnom kell a gyermekemre,mert anya vagy apa csak egy van. A párom is így gondolná.

33/N

Én azt hiszem nem. De nem igazán tudok elképzelni ilyen helyzetet. Szervátültetés más tészta, mert nem lehetsz tudtommal élő donor úgy, hogy létfontosságú szervet adsz át. Plusz én sose várnék el ilyesmit másoktól, páromtól se, egyszerűen az élet maga csodálatos dolog szerintem. És minden ember megkapta a lehetőséget, hogy éljen, hogy szeressen, hogy boldog legyen... ti komolyan, hogy tudnátok úgy élni, hogy valaki, akit szerettek, azért halt meg, hogy ti éljetek? Én nem akarnám elvenni a párom életét, és szerintem én is ragaszkodnék a sajátomhoz.

Szerintem ha lenne, akkor a gyerekem lenne az egyetlen, akiért feláldoznám magam, ha szükséges lenne valamiért. Mert ő lenne az életem értelme, és úgy gondolom, ő a folytatása az életemnek, a jövője.

És én nagyon szeretem a párom, csak reális vagyok.

Tudjátok mibe gondoltam bele?

Meghalni valakiért nem annyira nagy dolog, mint hogy érted halnak meg. Úgy értem, meghalni "könnyű", hisz onnantól nincs semmi, nincs fájdalom, gondolatok, létezés... a másikat meg itt hagyod az őrjítő, kínzó bűntudattal, hogy miatta haltál meg.

Tehát meghalni valakiért könnyű, mert számunkra nincs semmi következménye. A "könnyebb út" úgymond, szerintem legalábbis könnyebb, mint itt maradni, és szenvedni úgy, hogy a másik nélkül kell tovább élnünk az életünket, és ennyi volt; soha, de soha többé nem találkozunk újra.

Hallotál te már ELMÉLETRŐL. Tudom h nem lehet de jó lenne h könnyítsen a párom lelkén. Nem mondhatod h nem gondolok rá, meg arra h milyen lenne neki.

Jóh hagyjuk úgysem fogod felfogni.

Ha már elméletről van szó, akkor nekem az lenne a kívánságom, hogy egyikünknek se kelljen meghalnia semmiért.

Miért kell bunkónak lenni, azt nem értem.

Én azt sem mondom, hogy nem, de azt sem, hogy igen.

Az ilyen dolgok csakis éles helyzetben derülnek ki.

Azért rém kíváncsi lennék, hogy azok közül, akik egyből hősiesen rávágták, hogy bármikor meghalnának a szerelmükért, valós élethelyzetben hányan tennék meg igazából (bár lenne egy sejtésem...).

Én nem álszenteskedem, nem biztos, hogy megtenném, pedig mindennél jobban szeretem a barátomat.

De ahogy írtam, az sem biztos, hogy nem tenném meg.

Remélem sosem adódik olyan helyzet, hogy ennek ki kelljen derülnie.

L/25