Ti hogy kezelnétek az efféle családtagokat?

Apámról és a húgomról van szó. Borzasztóan agresszívak, csúnyán beszélnek, egyszerre üvöltöznek anyámmal és velem, nyomdafestéket nem tűrő szavakkal illetnek minket. Apám egyébként vállalkozó, illetve polgármester- magyarán duplán "főnök" -(korábban vele kapcsolatban írtam már ki kérdést), a húgom pedig 17 éves gimnazista. Már-már ott tartunk, hogy nem bírjuk őket elviselni és mindketten teljesen kivagyunk anyámmal.

A kérdésemet a mai nap történtek ihlették (ami egyébként szinte mindennapos). Elmentünk a közeli városba vásárolni anyámmal és a húgommal, azalatt a 2-3 óra alatt apám vitte a vállalkozást. Másfél óra után felhívtam apámat, hogy kell-e neki valami haza, teljesen kedves, normális hangon. Erre elkezdett a telefonba torka szakadtából üvöltözni velem, hogy az idióta anyám nagyon jól tudja, mi kell neki és ajánlja, hogy érjünk haza délre, különben ez meg az lesz. Mikor szóltam, hogy velem ne üvöltsön, csak folytatta... utána mondtam megint nyugodt hangon, hogy ne üvöltözzön, különben lecsapom a telefont, majd lecsillapodott és letettük. Hozzáteszem, az egész szituációban én semmi rosszat nem tettem, sőt anyám sem. Később a kocsiban mondtam anyámnak, hogy milyen tarthatatlan stílusa van apámnak, és hogy én ezt nem fogom eltűrni, ha már nem leszek köteles erre, mivel egyszerűen embertelen módon kezel minket és nem értem, anyám miért tűri el ezt. Erre anyám visszamondta neki az egészet, amire apám elmondott engem mindenféle mocskos k*rvának, és bosszút akar állni, meg akar szívatni azért, mert ezt mondtam rá. Mindezt természetesen teljesen kikelve magából, egy megvadult bika hozzá képest olyankor semmi. Aztán anyámat is elkezdte cseszegetni, azóta ő is teljesen kikészült, ahogyan én. Lek*rvázza a saját lányát? Sőt a saját feleségével is úgy beszél, mint a kutyával?

De a húgom sem jobb. Egész úton anyámmal veszekedett. Én már szólni sem merek neki, mert volt, hogy egy őszinte kijelentésemért hasbarúgott vagy fellökött a házban (sajnos sokkal nagyobb darab, mint én). Anyámat is elmondja mindenféle idióta, hülye nőszemélynek, néha még le is k*rvázza, de volt, hogy meg is ütötte. Érdekes mód a két agresszív egymás s*ggét majd kinyalja, rosszat egymásra nem szólnak (ahhoz képest, hogy apám sosem nevelt minket, sosem érdekeltük, anyámnak köszönhetünk mindent, meg ahhoz képest, hogy a húgom egy alkoholista drogos, az iskolában is bukdácsol). De apám a húgomat mindig védi, bármit tesz.

Szerintetek hogy kezeljük az ilyen családtagokat? Kerülöm mindkettőt, ahogy lehet, és csak akkor kommunikálok velük, ha nagyon muszáj, mégis ez is sok. Miattuk évek óta nyaralni sem járunk, pedig jók az anyagi körülményeink. Tavaly egyszer mentünk el fürdeni, már út közben ment az üvöltözés, a húgom részéről még a hiszti is, a végén pedig mindenki egyedül strandolt, külön egymástól. A húgommal nem is megyek már sehova, mert mindig hisztizik, hogy velem nem buli, én unalmas vagyok, mert velem nem lehet vihogni, részegedni, mindenféle illegális és megbotránkoztató dolgot csinálni (én 20 vagyok). Mellesleg újabban folyton azzal jön, milyen jól megy az x-nek meg az y-nak, mert ide megy nyaralni meg ilyen márkás ruhái vannak, meg olyanok, mikor az én "márkás" ruháimat eladta a csöves barátnőinek, a saját ruháit pedig kiégeti meg elszabja 1-2 hét alatt. Folyton csak irigykedik mindenkire, de hogy tenne azért, hogy márkás cuccai legyenek vagy jól élhessen később?! Semmit! Tanulni és dolgozni is lusta, itthon sem segít sosem, bukdácsol, mocskos szája van, és akkor még követelőzik.

Mit gondoltok az alábbiakról? Szerintetek hogy kellene az ilyen embereket kezelni?

És bocsánat, hogy hosszú lett.