Mit tegyek, hogy ne legyek magam alatt?

Az életem egyetlen nap alatt "felfordult", amikor arra ébredtem, hogy a testvérem nem él. Mérhetetlen fájdalmat érzek magamban és minden percemet sírással tölteném, de ezt mások miatt nem tehetem, erősnek kell látszanom. Folyton ő jár az eszemben, folyton őt látom ha behunyom a szememet, hallom a hangját és nagyon hiányzik. Sajnos egy örökölt belsőszervi "rendellenesség" okozta álmában halálát. Lehet, hogy gyáva vagyok és nem figyelek most másokra csak magamra és ez oltári nagy önzőség, de akkor se tud meghatni. Azt érzem, hogy ez így nem fair és ugyanezt érdemlem, szóval meg kell halnom! Már elérkezett az az időszak, hogy tudok jóízűen enni, de amikor végeztem az evéssel mindig lelkiismeret furdalásom lesz, hogy én itt eszek mikor gyászolnom kéne, és ő is akarna enni és mégse tud.... Semmi rosszat nem tett az életben és mégis őt büntették... ELEGEM VAN! ELEGEM! Szerintem minden fontos embernek írni fogok egy "búcsúlevelet".