Mit tegyek, hogy ne legyek magam alatt?

ELveszíteni valakit nagyon nehéz feladat.De neki itt véget ért az élete és ezt senkisem tudja visszahozni.A JóIsten vigyáz rá és neki most elkellett távoznia.Neked még feladatod van ebben az életben.Mutasd meg hogy erős vagy és úgy élj hogy a testvéred büszke legyen rád.Kitartást kívánok.

Részvétem! Ne add fel, gyászolj, sírj, beszéld ki magadból és egy idő után könnyebb lesz! Ő mindig veled lesz, bármerre is mész, és vigyázni fog rád!

Én anyukámat vesztettem el 3 hónapja, azóta fordult velem a világ. Ő volt nekem a legfontosabb (most is az), mindig számíthattam rá. Hirtelen ment el, bármi előjel nélkül...nem értem a mai napig. Még csak 3 hónap telt el, de már most úgy érzem, hogy elég, nem megy, nem bírom nélküle...valamennyivel könnyebb, mint az elején, de csak egy hajszálnyival. Az a legrosszabb, hogy ha hallom másoktól, hogy na, ezt csináltuk ma anyuval, milyen jó volt...rendkívüli ember volt, nem értem miért pont Ő érdemelte ezt, és miért pont én. Sokan vannak, akik nem szeretik a szüleiket, vagy gyerekeiket, akkor miért pont Ő ment el, miért velünk történt meg ez..?!?! Nem lesz soha jobb, csak valamennyire felvettem már a napi rutint ő nélküle, de mindenhol őt látom...Sose lesz könnyű, de menni kell tovább...a te testvéred is ezt szeretné, és az én anyukám is, hogy boldogok legyünk...egy darab mindig itt marad belőle, Benned, hiszen a testvéred, mindig ott van veled, saját magadban :) Kitartást és sok erőt kívánok!

Részvétem mind 2őtöknek... Ki tartást és soha ne adjátok fel mert az élet előttetek áll :)

Szia. Tudom sablon szövegnek tűnik, de ö biztos nem örülne neki ha ilyesmit tennél, és ha lát téged akkor szomorú. És azt tudtad hogy az öngyilkosok a pokolba kerülnek? Tehát a lehetőséget is elvesztenéd hogy egyszer újra lásd oda át. Az én feleségem egy éve halt meg 32évesen, tehát átérzem a fájdalmad, én is elvagyok keseredve és nagyon hiányzik. De dolgunk van még itt. Kitartást, sok erőt.

részvétem :'(