Szerintetek szomorú hogy arra jutottam talán jobb ha nem is lesz gyerekem?
28 éves leszek idén ..30 alatt akartam szülni. Elvileg összejöhetne .DE nincs párom(kilátásom sincs rá) ..én meg a vakvilágba nem fogok gyereket vállalni .Sajnos a tendencia amit látok ,hogy a végén a nőt úgyis elhagyják(pláne ha ő szeret,és ragaszkodik jobban) tehát be kell rendezkedni arra h egyedül kellene felnevelni..
Egyszerűen arra jutottam,hogy meg kell békélnem magammal és helyzettel. Ebben nem vagyok túl optimista ..ha eddig nem jött olyan akinek szülnék miért pont most jönne. És valahogy ..bár mondják ..bőven ráérek 40 éves koromig -én már most sem érzem magam olyan hú de fiatalnak (sőt)..
Ráadásul ahogy telnek az évek egyre nagyobb mennek a kétség h jó anya lennék e .. :( marad a rezignáció, talán jobb is így ..
54%ok, gratulálok az ékesszólásodhoz ,és bár bizonyára az evolúciós elmélet doktora vagy,azért a kategorikusságoddal ne bízd el magad . Tudod hiába jössz a tudománnyal, ha realitás érzék és empátia nincsen benned. Csak nézz körül hogy semmi köze nincs a természetes szelekciónak az érzelmekéhez ,és az egyéni sorshoz. Rengeteg nem szép vagy ilyen olyan ember találja meg a párját és boldogok. És jó látni igenis h van akinek sikerül! Nem csak akit pl a hozzád hasonlók arra 'alkalmasnak' tartanak :P
És már CSAK azért is küzdeni fogok a boldogságomért! :)
Köszönöm mindenikek aki építő jelleggel írt. Felülvizsgálom a kérdést magamban, és nyitottan állok a lehetőségek elé..
Én is eljutottam erre a szintre.Évek óta ugyanabban a helyzetben és körülményben topogok.Némi reménnyel is még mindig annyit tudok mondani, hogy 3 év kell,mire változik a helyzetem olyan irányba, hogy azt mondjam boldog vagyok,és talán nekikezdhetek a párválasztásnak.Na de akkor majd újabb 1-2-3-4 vagy ki tudja hány év kell, hogy megállapodjak egy olyan férfi mellett akiben bízok.Anyagiakról nem is beszélek,mert van örökségem.Na de magamnak felépíteni valamit ami nyögvenyelősen megy csak..hát no comment. Annyi probléma volt a szüleimmel, annyira másként képzelném el saját magam szülőként,hogy szerintem nem is tudnám megvalósítani azt, hogy olyan szülő legyek,mint amilyen szeretnék. Abba már bele se megyek, hogy elvileg kevés esélyem van nulla menstruációval a teherbeesésre...
Szóval kérdező én azt mondom, majd meglátod te is mi lesz :) Sok olyan rokonom van,aki 28 évesen hosszú kapcsolatokból hirtelen kilépet/elhagyták aztán 1éven belül már új férje lett és gyereke lett.Van olyan is,aki 32 évesen szült és 37 évesen jött a harmadik gyerek.Külsőre igaz 30nak néz ki,bár a 37-et már sokallom a szülésre....
Én azt mondom felesleges azon agyalnod,ami NINCS.
Csak akkor szomorú, ha beletörődsz a pillanatnyi elkeseredettségedbe. Persze érthető hogy így érzed, talán sok a negatív tapasztalatod. Hasonló cipőben jártam én is, talán azzal a különbséggel, hogy engem még el se szomorított a helyzet, egyszerűen nem éreztem, hogy gyereket kéne szülnöm. 32 évesen ismertem meg a férjemet, fordult velem a világ egyet, és jött a "gyereket szeretnék érzés" :) 33 elmúltam 4 hónappal amikor megszületett a fiam.
Nincs lehetetlen, bármikor hozhat olyan szituációt az élet, amikor gyökerestől felfordul (jó irányban) az életed, és minden probléma, minden kérdés megoldódik magától! Sose add fel:)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!