Ciki ha nem segítek mosogatni ebéd után, mikor anyósoméknál eszünk?

Nekem is furcsa a hozzáállásod. Szerintem is illik felajánlani a segítségedet. Én mindig felajánlom, hogy szoptatás után átadom neki a babát, és elmosogatok, ne ácsorogjon a műtött fájós lábán. Általában nem fogadja el, de én sokszor erőszakoskodom, hogy hadd csináljam én. Főleg, ha jóban is vagy az anyósoddal ( ami gondolom így van, különben ebédelni minek mennél oda ),akkor szerintem is illendő, hogy elvégzed a baba körüli teendőket, aztán mosogass el. Egyszer kétszer megteheted, nem nagy fáradság. Az pedig nem igaz, hogy az unokáját neveled, a saját gyereked neveled, ami kötelesség, nem szívesség, mellesleg nem unokát szültél, hanem magadnak és a férjednek egy babát.

Kicsit több lazaság:))

Nem várja el! De felajánlani illik! És megtenni is, ha nemet is mond. Ha máshol vagytok? Ott se szoktad felajánlani? Nehogy már a férfiak mosogassanak! Az egyenjogúságot nem vendégség alkalmával kell gyakorolni! Az olyan snassz lenne.

Ne jó ötlet a babázást arra használni, hog yelbújj. Ha valamiben nem vagy biztos, vagy zavar, jobb ha megbeszéled ott rögtön, mintha elbújkálsz. Milyen dolog ez már egy ifjú feleségtől? Nem hatodikos vagy!

Nem. Nem vagy köteles.

Nem kötelességből szoktunk mososgatni, hanem illendőségből. Köszönetképp, hogy fáradtak a háziak az ebéddel. Figyelmességből, hogy legyen alkalma unokázni.

Ők se kötelesek szeretni. De ha jól érzitek magatokat, akkor szeretni fognak. Csak úgy ingyen.

Jól teszed, hogy befested a haját. Azt mindenki utálja csinálni, tudja anyósod is, annál hálásabb érte, hidd el!

Szerintem unokáját ő is szívesen nevelné, ha neked megterhelő.

Szerintem pedig ha ebéd után nem tévét nézni vonul el, hanem neki is dolga van, akkor nincs azon semmi ciki. Esetleg felajánlhatod, hogy etetés után segítesz, de nehogy már a mosogatás legyen az első a gyerekeddel szemben.

Egyébként nem felhánytorgatja, hogy neveli a gyerekét, egyszerűen neki az is feladat ebéd után, nem kell csodálkozni, hogy nem a mosatlanokhoz rohan.

Ugyanolyan ciki egyébként, ha nem cikibb, hogy anyósod ahelyett, hogy megmondaná örülne a segítségednek, célozgat. Vagy mondja meg mit akar, vagy puffogjon magában, de a célozgatásnál kevés undorítóbb dolog van.

Az én ex-anyósom olyan volt, hogy ha meglátogattuk őket, akkor egy idő után nem volt neki elég az ebéd utáni segítségem, hanem arra célozgatott, hogy miért nem kelek mikor ő, hogy rögtön segíthessek főzni is. Na persze, ő már fél hatkor felkelt és elkezdte a főzést. Miután munka után átautóztuk a fél országot, és éjszaka megérkeztünk, még neki állt feljebb, hogy nem kelek ötkor sürögni-forogni neki. Arról nem beszélve, hogy folyton szekált, és rohadtul nem is éreztem jól magam náluk, fel sem tudtam úgy oldódni, hogy egyenrangú félként részt vegyek a dolgokban, folyton úgy éreztem magam mint egy rakás szerencsétlenség, hogy figyeli mit csinálok és meg van róla a véleménye. És neki én voltam a hülye perszóna. Anyám az nagyon a szívére veszi a segítés dolgot, de ő azt mondta, lehet ha tesz valamit a nő azért, hogy ne érezzem úgy magam, mint akinek karó van a seggében náluk, akkor joggal várhatta volna el, hogy szívesen megcsinálok akármit.

Heti rendszerességel nem eszünk náluk, de ha ott vagyunk, mindenképpen felállok segíteni. Míg nem volt babánk, evidens volt, hogy beálltam a mosogató elé. Mikor már babuci is megvolt, és szopiztatni kellett, akkor természetesen nem tudtam, de most már ő is velünk eszik, és ebéd után közlöm, hogy mama babázzon én meg majd jószándékúan összetöröm a nagyeccájgot...jól szoktunk mulatni.

Mondjuk, ha a barátnőmnél vagyok, ott is megfogom a csutakot, meg a munkahelyemen is rühelltem, mikor tele volt a mosogató (sok lusta irodista, még a poharat sem mossuk ám el!). Én míg vártam pl. hogy lejöjjön a kávé, addig elmostam.

Minek ezen problémázni?