Hogyan tudnám elengedi a társamat?
Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre. Dióhéjban a sztori, eléggé tipikus amúgy:
Több mint 6 éve vagyok a párommal, aki fél éve a jegyesem is. Fiatalként jöttünk össze, első komoly kapcsolatként, ő csak 16 volt, én 4 évvel idősebb. Dúlt a szerelem, amíg be nem ütött a "krach". Hogy ő nagyon boldog és minden tök jó és hogy nálam jobb férjet nem találna magának, de nem tudja, hogy szerelmes-e még belém vagy csak szeret mint valakit aki nagyon fontos. Tehát van benne egy x százaléknyi bizonytalanság...amivel nem tudunk mit kezdeni. Hiába tepernék, próbálhatok bármit ha csak sajnálatból szeretne és bizonytalankodna. Nem lehet tehát a dolgokat a szőnyeg alá seperni, kénytelen vagyok elengedni...
De nem megy. Egyrészt mert küzdeni akarok, bár feleslegesnek érzem, de képtelen vagyok ölbe tett kézzel ülni.
Hogy tudnék túllendülni ezen? Ő volt az életem, mindenem, a szerelemem, a társam, a legjobb barátom, a jövőm. Annyira belesimultam ebbe az életbe hogy úgy érzem, mintha a levegőmet vennék el. Nem hiszem hogy tudnék valakit újra így szeretni, újra idáig jutni bárkivel, ledönteni minden falat, tervezni a jövőt. És őszintén a halhatatlan szerelemben sem tudok nagyon hinni... Átkozom a sorsot hogy rossz időben keresztezte egymást az életünk, mert majd lesz egy mázlista, aki majd akkor lesz vele, amikor meg akar majd állapodni.
Voltatok már ilyen helyzetben, hogy éltétek meg?
válasza:
válasza: válasza: válasza:Engedd el, ha tényleg szereted! Én is voltam hasonló helyzetben, lányként. Mindig becsülni és tisztelni fogom az első páromat, de mellette nem lettem volna igazán boldog. Most is tartjuk a kapcsolatot, igaz ez nem jelent más, mint kb két havonta egy mi újság veled telefont. Ő azóta házas, most születik a második kislánya :)
Ja, én erre szoktam szomorkodni, anyukám kedvence volt:
válasza: válasza:Az a baj, hogy túl fontosak maradtunk egymásnak...szerinte lehetünk barátok de nekem ez nem tudom, hogy működne... Most skypeoltunk, úgy beszélgetett mintha mi sem történt volna, tanácsolgatott, hogy lépjek tovább, legyek erős utána meg a dekoltázsát mutogatta. Ja és amikor ez az egész kibukott, első indulatomban lehúztam a gyűrűjét. Most mondtam neki, hogy visszaviszem a boltba, mert más ujjára úgysem húzom, az övén meg sosem csillogna őszintén akárhogy is lesz. Akkor max. kapna egy másikat. Na mindegy erre meg azt mondta, hogy szeretné megtartani...
Én ezt már nem értem.
Pár hét múlva jön haza, nem tudom mit csináljak. Biztos találkozunk (már csak a lakáskulcsa miatt is, ami nálam van), meg ő is szeretne.
Tudom, hogy hagynom kéne de nem tudok nem küzdeni...
19:34-nek:
Köszönöm, sajnos matekoztam rajta eleget. Kár hogy a magamfajták kevésbé kapósak a piacon :) Igyekszek és remélem, hogy el tudom engedni méltó módon és utána maguktól (vissza)rendeződnek a dolgok. Bár így lenne!
De rohadtul nehéz. Tudom, hogy neki ez a legjobb, de mégis keserű pirula. Persze ez már csak puszta önzés ha szigorúan nézzük de az is kell egy kapcsolatban és az érzéseknek sem lehet parancsolni. Ez olyan mint a drog. És én már elköteleztem magam mellette. Ezer szálon kapcsolódunk, jók vagyunk együtt, minden annyira sínen volt, a családjuk is imád...sokáig sorolhatnám.
De hiszem, hogy minden nappal jobb lesz egy picit és legalább ő nem bizonytalankodik. Biztos nagy kő esett le a szívéről.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!