Hogyan tudnám elengedi a társamat?
Nagyon kíváncsi lennék a véleményetekre. Dióhéjban a sztori, eléggé tipikus amúgy:
Több mint 6 éve vagyok a párommal, aki fél éve a jegyesem is. Fiatalként jöttünk össze, első komoly kapcsolatként, ő csak 16 volt, én 4 évvel idősebb. Dúlt a szerelem, amíg be nem ütött a "krach". Hogy ő nagyon boldog és minden tök jó és hogy nálam jobb férjet nem találna magának, de nem tudja, hogy szerelmes-e még belém vagy csak szeret mint valakit aki nagyon fontos. Tehát van benne egy x százaléknyi bizonytalanság...amivel nem tudunk mit kezdeni. Hiába tepernék, próbálhatok bármit ha csak sajnálatból szeretne és bizonytalankodna. Nem lehet tehát a dolgokat a szőnyeg alá seperni, kénytelen vagyok elengedni...
De nem megy. Egyrészt mert küzdeni akarok, bár feleslegesnek érzem, de képtelen vagyok ölbe tett kézzel ülni.
Hogy tudnék túllendülni ezen? Ő volt az életem, mindenem, a szerelemem, a társam, a legjobb barátom, a jövőm. Annyira belesimultam ebbe az életbe hogy úgy érzem, mintha a levegőmet vennék el. Nem hiszem hogy tudnék valakit újra így szeretni, újra idáig jutni bárkivel, ledönteni minden falat, tervezni a jövőt. És őszintén a halhatatlan szerelemben sem tudok nagyon hinni... Átkozom a sorsot hogy rossz időben keresztezte egymást az életünk, mert majd lesz egy mázlista, aki majd akkor lesz vele, amikor meg akar majd állapodni.
Voltatok már ilyen helyzetben, hogy éltétek meg?
"Hogy ő nagyon boldog és minden tök jó és hogy nálam jobb férjet nem találna magának, de nem tudja, hogy szerelmes-e még belém vagy csak szeret mint valakit aki nagyon fontos. "
már nem szerelmes beléd, mivel elmúlt a szerelem, a pillangók a gyomorban, helyét átvette a szeretet. és sokan erről azt hiszik, hogy baj. pedig nem, mert minden szerelemnek ez a vége. ilyenkor nem kell megijedni, és elfutni, mert ha mással lesz majd ott is ugyanez fog történni x idő múlva. és akkor majd őt is elhagyja? meg kell értenie, hogy ez így működik. az a baj, hogy fiatalon jöttetek össze, és ő most arra vágyik, hogy megint pillangókat érezzen.
Nos, nőként a véleményem a következő:
"Annyira belesimultam ebbe az életbe", "Hiába tepernék, próbálhatok bármit ha csak sajnálatból szeretne és bizonytalankodna."
Ezzel számomra mindent elmondtál. Belekényelmesedtél a kapcsolatba, nem vagy hajlandó küzdeni érte - hát mitől érezne irántad szerelmet?
Nézd, én ugyanezért válok a férjemtől, de ha csak a kisujját is megmozdítaná azért, hogy visszaszerezzen, akkor le tudnám vele élni az életem, sőt, még szeretni is tudnám. Én abból ábrándultam ki, hogy ő evindensnek veszi a kapcsolatunkat, hogy én akkor is ott vagyok neki, ha ő semmilyen módon nem "küzd" értem.
Egy nőt igenis minden áldott nap meg kell hódítani - hogy hogyan, azt te tudod, hiszen egyszer már meghódítottad! És ne legyenek illúzióid, a férjemet ugyanezért hagyta el az előző nője is, tehát jó eséllyel a következő kapcsolatodnak is ez lesz a vége, ha nem vagy hajlandó küzdeni egy kicsit a nőkért! Légy férfi! Hódítsd meg!
Köszönöm a válaszokat!
A hódításról azért kéne letennem, mert én hat éve hódítok. Mindig mindent megadtam neki. Meglepik, randik, reggeli az ágyban, meglepetés évfordulós ebéd, kielégítő szexuális élet. Ő mondta, hogy már egy ideje a szerepet játssza, hogy ne bántson meg. Persze boldog volt, de úgy érzi ha nem bizonyosodik meg az ellenkezőjéről, akkor mindig lesz benne bizonytalanság. Erre nem lehet jövőt építeni.
Persze valószínűleg teperni fogok, ismerem magam (ha haza jön (mert ERASMUSon van), de mégis minek ha csak sajnálatot váltok ki belőle?
Amúgy mondtam én neki, hogy mindig lenyugszik szerelem egy idő után, csak ő neki még korai lenne megállapodni "sima" szeretetben ha bizonytalankodik.
Abban reménykedek, hogy talán észhez tér idővel, ha a sors úgy akarja, újra összehoz minket az élet...
"Nincs meg a kezdeti szerelem, de nem is hiányzik. Tiszta szívemből szeretem, rengeteg minden köt össze minket, és ez az, ami számít. Soha nem cserélném le mégegyszer valaki másra. Mondd el neki ezeket, amiket írtam. Hogy nem kell megijedni, ha már nincs szerelem :)"
Nagyon igazad van, de ha csak én érzek így, akkor sajnos nem lehet mit tenni... Ő is jól tudja, hogy könnyen lehet, hogy élete legnagyobb hibáját követi el.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!