Hogyan értessem meg a férjemmel, hogy én inkább a híd alá megyek, mint hogy ezt tovább elviseljem?

Sziasztok. 28 éves anyuka vagyok, 2 hónapos picibabával. Még a terhességem elején elkezdtünk építkezni a férjemmel, de sajnos azóta is még félkészen sincs a házunk. Az építész, (aki a férjem nagy gyerekkori barátja) folyton hitegetett, mint utóbb kiderült átvert, lehúzott és amit eddig felépített az sem ér egy kalap sz*rt se. Közben a pénzünk is rendesen kifogyó félbe került. Úgy terveztük, hogy már a házba visszük a babát, de kénytelenek voltunk kényszer megoldásként átmenetileg anyóshoz menni. Én előtte nem töltöttem huzamosabb időt vele a kötelező jópofiskodáson túl. A férjem kapcsolata nagyon hullámzó volt, hol anyuka volt az isten és a szava a szentírás, hol elküldte a fenébe. Megengedte, hogy odamenjünk havi 35ezer+rezsi+saját kaja alapon. Ez is olcsóbb, mint egy albi, a lakás meg elég szép, ezért belementem. Még kicsit örültem is neki, hisz első gyerekesként azt hittem segít majd. Aztán már az első héten kimutatta a foga fehérjét. Sírt éjjel a kislány (2hetes volt), átrohant, hogy hallgatassam el ezt a hisztis r*bancot. Ezt így szó szerint. Azóta is, ha sír akkor van hogy hajnal 3-ig az udvaron sétálok vele, mert különben átjön anyós és elkezd ordibálni. Nagyon hasfájós, a tejem már majdnem teljesen elapadt a sok idegeskedéstől. De ez még semmi. Mindennap kitakarítok, mosok, ellátom a kicsit, és elvárja hogy az ő szobáját is én csináljam. Meg is teszem, de aztán meg kritizál, hogy milyen sza*rul csináltam. Volt olyan, hogy nem volt időm főzni, és este 12óra munka után a férjem hazajött enni akart a főztjéből és rászólt, hogy tegye le a kanalat, mert ez az ő kajája. Már a férjem is nagyon rosszba van vele, nem is beszélünk, se ők emberi módon egymással. A kicsit egyszer hagytam vele fél órára adott neki 2 dl 1,5-os tehéntejet, meg egy fél doboz joghurtot és neki állt feljebb, hogy kiakadtam. A férjem szinte sosincs itthon, de én már nem bírom ezt a légkört..Van, hogy vidéken is alszik és anyósom meg kitalál ilyeneket, hogy pasik voltak nálam, és folyton konfliktust generál köztünk. Már közölte h kevés a havi 35 ezer, ha jövő hónapba is ennyit adunk ki rak az utcára. Mondtam, hogy ennél az is jobb lenne, ha egy kis lyukba mennénk albérletbe, de a férjem hallani se akar róla. Azt mondja nem fog 2* költözni egy éven belül, meg a cuccolás stb. Ő is mondta, hogy az anyja teljesen nem normális a kicsi születése óta, de valahogy bírjam ki. Már azon a ponton vagyok, hogy megfogom a gyereket és elköltözök 300km-re anyukámhoz, de a páromat nagyon szeretem, és nem ezt érdemli éjt-nappalá téve dolgozik, hogy minél hamarabb meglegyen a ház, minden pénzünket belerakjuk. Amit tudunk mi csinálunk a 2 kezünkkel, de így is sokba van. Viszont én úgy érzem 2 napot se bírok tovább ebbe a légkörbe, gyomoridegem van, ha már csak meglátom anyóst. Egyedül akkor jobb, ha dolgozik. Nem értem miért utál ennyire, megcsinálok mindent amit kér, nincs nagy szám. Annyira aljas, pl. tegnap este ettem a konyhába és kijött erre rámnézett és azt mondta, vigyázz mert nagyon nehéz lesz lefogyni és a fiamnak a vékony lányok a zsánerei..65kg vagyok, de 2 hónapja szültem...Meg van még egy csomó szemétsége. Már mondtam a férjemnek, hogy én ezt nem bírom, de azt mondja legyek türelmes. Az anyósomat is kiosztottam már, egy olyan este amikor a férjem vidéken volt, de azt mondta hogy akkor takarodhatok az éjszaka közepén a gyerekkel, ameddig ott vagyok kuss a nevem. Mit tegyek?